Baj ha belefaradok a gyereknevelesbe? Ti nem szoktatok besokallni?

"Férjem szerint sokan vannak még így, ne panaszkodjak". Bírom, amikor olyasvalaki nyilatkozik, aki 24 órát sem töltött el még kettesben egy másfél évessel. Nem kompetens szülő, bocsánat, de otthon sincs, jobb, ha nem kritizálja, mennyire jogos a fáradtságod.

Muszáj segítséget kérned/találnod. Bébiszitter, barátnő, akárki. Szakítanod kell magadra időt, mert meg fogsz kattanni. Családi napközi, pótnagyi, akármi megoldás lehet. Lesz egy összeszokási idő, de negyedéven belül megoldható, és aztán vegyél ki pár órát, fürdödj le, olvass, légy csendben, ha jólesik. Muszáj. Ember vagy, természetes igényekkel!!!

Igen voltam így.

Mindenki dolgozott a családból, én itthon voltam a fiammal, 6 emberre (beleértve anyósomékat) főztem, mostam, takarítottam, boltba jártam, vannak haszonállatok, azokat elláttam, kert is volt-van, plusz ugye itt volt a kisfiam. Néha a lábamon alig álltam estére. A végére egy csepp türelmem sem maradt, a kisfiammal is sokszor ideges voltam. Sajnos hála nem sok volt mások részéről, mert sem munka után, sem hétvégén senki nem akart úgy a kisfiunkkal időt tölteni, hogy én pihenni tudjak, de besokalltam. Hazaért a férjem és közöltem vele, hogy itt a gyerek, a tiéd is, most legyél vele te is, engem meg hagyj békén legalább 1 óra hosszára! Ha a gyerek meg éppen a nagyszülőkkel volt, akkor meg fogtam magam és bejöttem, elfoglaltam magam. Így szépen rá lettek vezetve, hogy oké, hogy itthon vagyok, ez a dolgom, de a gyereknevelés és a gyerekkel való foglalkozás, nem csak és kizárólag az anyuka dolga, elvégre vannak mások is a családban.

Így szépen mindenki hozzászokott a dolgokhoz és továbbra is tettem a dolgom, végeztem a feladataimat, de volt időm magamra is, kicsit kikapcsolódni és ez határozottan a kisfiunknak is jobb volt így!

Szóval elhiszem, hogy fáradt a férjed, mert dolgozik, de mivel te minden egyéb dolgot megcsinálsz, mire hazaér, így neki ez már kikapcsolódás, hogy csak játszani kell a gyerekkel.

Amúgy én is most már dolgozom, jelenleg épp szabadságon vagyok, viszont én is bár fáradt vagyok, majdnem 12 órát vagyok távol, mégis tudok foglalkozni ennek ellenére is a fiunkkal, ha hazaérek és amit kell, azt ugyanúgy megcsinálom.

Úgyhogy állj a sarkadra és ösztökéld a kedves párodat, hogy nem csak te létezel!

Előre látom, hogy le leszek pontozva, de mivel tényleg csak a jó szándék vezérel, megírom a véleményem, tanácsom.

Én valahol megértem mindkettőtöket. Nyilván nagyon fárasztó lehet Neked, hogy tényleg 100 százalékban rád marad a gyereknevelés. DE! Én úgy látom, hogy belekerültetek egy ördögi körforgásba. A férjes túl vállalta magát, nem tud Neked segíteni. Te túlterhelt vagy, és feszült. Ezért a férjed már valamennyire menekül otthonról. Ezt abból a történetből gondolom, amit kommentben írtál. Te feszült vagy - megjegyzem teljesen jogosan - a férjed pedig nem kapja meg azt a nyugalmat, amire ennyi munka után vágyik.

Írod, hogy a férjednek két állása is van, és előlépteték. Akkor miért Te végzel minden munkát? Miért nem szervezitek ki? Fogadjatok fel takaritónőt, és rendeljetek menüs ebédet! Így rengeteg energiát felszabadul, és hidd el, hogy sokkal nyugodtabb leszel és a férjed is szívesebben jár haza. Amikor anyukád vigyáz a kislányotokra, pedig MAGADRA szánd! Hidd el, csodát tehet heti 1-2 óra amit csak magaddal tölthetsz! Menj el ilyenkor otthonról, szellőztesd ki kicsit a fejed!

Szerintem ez mindenképpen járhatóbb út, mint a válás.

Remélem nem vetted rossz néven, amit írtam - egyáltalán nem a férjed akartam védeni.