"Elvárható"-e a nagyszülőktől, hogy időnként besegítsenek a gyereknevelésbe?

Szia! Nálunk ennél durvább a helyzet. Egy városban élünk, de a szüleim nem is látogatják az uncsikat. Karácsonyra se, szülinapokra se, semmire nem kapnak a gyermekeim ajándékot. Nem mondom, hogy nagy dolgot, de egy csokit vagy valamit.

Arról nem is álmodok, hogy bármikor is elvigyék őket tőlünk, hiszen utoljára októberben voltak nálunk, és szerintem nem is jönnek többet.

Szerintem egy igazi nagyszülő kérés nélkül is segít.

Én soha nem vártam el semmit, mert valóban magunknak vállaltunk gyereket, de pl anyukám mindig segít. Ő ajánlja fel a segítséget, ami nagyon jól tud esni, és jól is jön párszor a segítség.

De anyósomék (akikkel amúgy teljesen jóban vagyunk) nem segìtenek. Maguktól soha nem ajánlották, mi egyetlen egyszer kértük meg őket 5 èv alatt, hogy vigyázannak az unokájukra, de nemet mondtak...

Szóval tőlük nem kérünk semmit. Anyukám meg magától jön és segít.

Teljesen emberfüggő dolog ez.

Nálunk és a párom szüleinél is, hatalmas boldogság van, ha vigyázhatnak a kicsikre. (Egyelőre nem miénkre, hanem unokahugikra, unokaöcsikre.)

Mind kicsik, 1 év körüliek, és van hogy tesóim 1 hétre is hazamennek. Hétvégén a férjük is hazamegy hozzájuk és akkor elmehetnek kettesben ide-oda, addig vigyáznak rájuk a szülők, vagy mi ha épp otthon vagyunk.

Korábban olyan is volt, hogy este a nagyszülők keltek a kicsikhez, hogy a tesóim ki tudják magukat pihenni.

Egy olyan alkalom volt, hogy 3 hétig egyhuzamban mindig otthon volt az egyik kicsi, akkor azért elfáradtak a végére, de örültek neki nagyon, hogy volt alkalmuk együtt lenni velük.

Miután 100km-re lakunk tőlük, ezért nyilván nincs az, hogy bármikor átviszem hozzájuk 2-3 órára.

Egyébként pedig kérdezd meg tőlük. Nem bánnák-e ha velük lennének kicsit, hogy ti kettesben lehessetek. Szerintem egy normális szülő se mondja erre azt, hogy dehogy, magadnak szülted.

Én bármikor segítek a tesóimnak, sógornőmnek, ha szükségük van rá.

nálunk mondjuk teljesen egyértelmű, hogyha kell megyünk és segítünk a szüleinknek.

Az erre rákérdező válasz igencsak arrogáns és bicskanyitogató volt, gondolom, azért a lepontozás...

Szerintem is emberfüggő. Nálunk pl. bármikor felhívhatom anyut és anyósomat is hálistennek. Soha nem mondtak még nemet, csak ha tényleg olyan dolguk volt, hogy nem lehetett lemondani. És tudom hogy nem nyűg nekik a lányom, nem úgy vállalják, hogy na jó, hozzad. Közben meg a pokolba kívánják az egészet. Pedig anyu alsós tanítónő, kijut gyerekből neki egész nap.

Persze igyekszem eldönteni, hogy mi az amit meg tudok oldani gyerekkel, és mi az, amihez jobb ha átviszem. Pl. államvizsgáztam 1- én, erre egész májusban tanultam, ha nem tudom hétvégenként anyura vagy anyósomra bízni, nem tudtam volna megcsinálni. Vagy tegnap "csak" fel akartam porszívózni alaposan a házat, majd felmosni, átvittem anyuhoz 2 órára, míg megcsináltam

Szóval próbálj meg esetleg célozgatni vagy ha azt nem veszik, nyíltan megmondani. Ha így is elhárítják a dolgot akkor még jobb ha tisztában vagytok ezzel a helyzettel.

Nem, nem várható el. Kivéve, ha annak idején megkerdezted a véleményüket gyerek vállalásrol és az ő engedelyuket kérted hozzá.

Határ egy van:a te gyereked, old meg te. Nagyszerű, ha segít nagyszülő, de kötelezni, követelni nem kell. Nem mindenki el hal az unokaert, pláne, ha nem egy kisangyalrol van szó