"Elvárható"-e a nagyszülőktől, hogy időnként besegítsenek a gyereknevelésbe?

Egy engem nagyon foglalkoztató kérdést tettél fel. Anyósomékkal lakunk, ők alul, mi a tetőtérben. Jó kondiban levő, fiatalos nyugdíjasok. Még sincs segítségem... Nagyon jó lenne néha, ha levinnék az 1 évesemet. De nem szokták. Én szoktam vele lemenni, de mindig finoman mondják, hogy ne hagyjam ott, mert épp nagyon sok dolguk van. Már eszembe sem jutna otthagyni. Múltkor mandulagyulladással és 39 fokos lázzal magammal kellett vigyem az orvoshoz, mert hiába kértem anyósomat, hogy szeretném itthon hagyni és elszaladni egyedül az orvoshoz, azt mondta most épp takarít. Engem ez azért bánt, mert a sógornőm gyerekeit bármikor vállalja, egész napra is.

Illetve azért fáj még a szívem, mert szüleim viszont élnek halnak a kicsiért, anyukám mindig mondja bárcsak ők laknának itt, ő nagyon sokat hozná-vinné. És ez ìgy is lenne, tudom.

Szóval ez nagyon helyzet- és nagyszülő függő szerintem.

Lehet, már írták, de gyerekfüggő is. Ha olyan a gyerek, aki minden mozdulatával kárt csinál, tombol-rombol, mert a szülők úgy nevelik, hoy mindent szabad, akkor arra a legjólelkűbb nagyszülő is nemet fog mondani, mert fárasztó, na.

Én el mertem menni a pici keresztlánykámmal bármikor messzebbre, is, nálunk is aludt, vihettem bárhová, be mertem vele menni boltokba, ügyeket intézni hivatalokba, mert tudtam, h nem lesz hiszti, tud viselkedni, köszön szépen mindenütt, mindent megköszön, mosolyog, szóval alapból egy kis tündér, na meg mivel ismerem jól, tudom, miből mennyit tolerál.

De van olyan gyerek, akit soha nem vállalnék be egy órára sem, mert úgy van nevelve. N hát azzal meg küzdjön csak az anyukája, apukája.

Én segítek az anyukameknak, havonta egyszer csajos napunk is van, akkor a lanyom ugyanúgy megy bolcsibe mi meg étterembe,moziba mikor mi(es igen en fizetem) de meg sose volt olyan hogy anyu azt mondja nekem ne hagyjam ott az unokáját,

Ha megyunk hozzájuk mindig tobb napra keszitem a lányomat mert mindene a mama es szinte mindig ott marad 2-3 napra. Havonta egyszer vagy kétszer megyunk.

Kérdező, teljesen megértelek és egyet értek Veled!! Alapvetően magam vállaltam a gyerekeimet, de úgy gondolom, hogy az minősít egy nagymamát, aki sosem vállalja be az unokáját. És ez nem elvárás alapon kellene, hogy működjön, hanem teljesen magától értetődőnek. Nekünk 6 éve nem volt egyetlen napunk vagy esténk kettesben a párommal és erről bőven a nagyszülők tehetnek!! Igazán szerethetik a gyerekeiket (minket), hogy nekünk ne adják meg azt a minimális kis szabadidőt a gyerek nélkül. Egyébként igazi kirakat nagymamák, ha dicsekedni kell az unokákkal, abban elsők, mint a közösségi oldalon való posztolásban is, na de az hogy egy napra elvigye, hát nem, neki nincs türelme, kedve, ideje, indok mindig van. Szóval no komment... Nyilván nem lehet mit csinálni, mert nem tudod rájuk erőltetni, de a véleményem attól megvan. Szóval igazán sajnálom, tudom mit érzel, egy cipőben járunk. Én csak "irigykedve" nézem a barátnőimet, akiknek minden hónapban van egy szabad hétvégéjük. Félreértés ne essék, imádom a gyerekem, vele lenni, játszani, bármit, de úgy gondolom hogy egy kis magánélet nekünk is járna még!

Na és akkor most a sok hősanyának meg gyerek nélkülinek lehet lepontozgatni. ;)