fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Ti nem érzitek néha meg nem...

Ti nem érzitek néha meg nem értettnek magatokat szülőként?

Figyelt kérdés
Nagyon furán érzem magam, mert a véleményem mindig kisebbségben van, emiatt folyton támadások érnek. Főleg most gyereknevelésről, gondozásról van szó. Elég határozott elképzeléseim vannak arról, hogy akarom nevelni és gondozni a gyerekeim, és a férjemmel maximálisan egyet is értünk mindenben. Mégis a környezetemben, családban, sőt, még itt is, folyton meg nem értettségbe, ítélkezésbe szaladok bele. Miért nem lehet elfogadni, hogy van, aki másképp gondolja, másképp csinálja a dolgokat, mint a "tömegszokás"? Nem ártunk vele, nem sodrunk veszélybe senkit, csak másképp gondolkodunk. Te kerültél már ilyen helyzetbe? Hogyan dolgozod fel, hogy mások ítélkeznek feletted?
2015. júl. 3. 13:48
1 2 ❯
 1/11 anonim ***** válasza:
76%

Én már elég régóta tartok szem előtt egy dolgot:más ember véleménye rólad ténylegesen nem téged hanem őt magát tükrözi.

Nem kell vele foglakozni ... Ha te úgy érzed hogy jól csinálod akkor csak magadra hallgass. Aztán ugyis csak jópár év múlva derül ki, hogy tényleg jól csináltad -e 😊


Egyébként mi olyan ördögtől valót művelsz azzal a gyerekkel?

Néha én is ufonak érzem magam, pl. amikor lóg a 10 másik baba szájából a cumi ... én meg nagyon nem akarok adni neki.

2015. júl. 3. 14:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/11 sandrachnologic ***** válasza:
95%
Allandoan abba utkozok, néha meg a sajat családunk reszerol is. Mert hordozok. Mert mosható pelenkát használunk. Mert nem hagyom sírni. Mert a nagy itthon van es nem jar oviban negy évesen. Mert szeretnénk otthonoktatni a gyerekeink. Főképp ismeretlenek reszerol, pl. Ha jatszin megkérdezik, hogy milyen pelust használunk es kiderul, hogy moshatot vagy hogy a nagy melyik oviba jar es mondom , hogy sehova... Unom, de ha olyan kedvem van visszaszolok, ha nem akkor le se tojom, csak itthon duhongok rajta kicsit. Az emberek szeretnek mas felett ítélkezni...
2015. júl. 3. 14:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 A kérdező kommentje:
Nagyon sok ismerőstől elszakadtunk, költözés, munkahelyváltás, gyerekek, és most újra barátokat keresek, de nem találok, sőt, néhány beszélgetés után feszültségek keletkeznek (szerintem) apróságok miatt. Semmi ördögtől valóról nincs szó, csak ilyesmikről is, mint amit te is mondtál, hogy nem kapott cumit, nem használok szokásos mosóport (alternatív tisztítószereket csak, ecetet, mosószódát), nem értékelem a drága holmikat, divatos ruhákat, csak a tiszta egyszerűséget, itthon maradok 3-4 évig a gyerekekkel, fontosnak tartom a házilag készült ételeket (ez nem jelenti, hogy soha nem rendeltünk még semmit sem), kerüljük a finomított szénhidrátokat, egészségesen étkezünk (ez pl. már volt konkrét gond, mert nem értették, miért nem kérek sütit, mintha ezzel becsméreltem volna a munkájukat, pedig nem, csak én nem kívánom az ilyesmit), nem is tudom, számtalan ilyen dolog. Amikor kiderült egy váróteremben, hogy mosható pelusoztunk, egyenesen le"ősanyáztak" (addig nem is tudtam, ez pontosan mit is jelent, de aztán a hangsúlyból ítélve rájöttem, hogy nem jót). Itt a kérdésekben is támadnak, nem is tudom, nemrég milyen válogatott sértést írt valaki privátban, mert nem csináltatunk lyukat a kislányunk fülébe, majd lesz neki később, ha ő szeretné. Nem érzem ezeket nagy dolgoknak, így élünk, jól és boldogan. Mégis nem telik el hét úgy, hogy ne legyen valami ilyesmi az életemben. Szeretnék barátkozni és nem zavarna, ha más másképp csinálja, de nem elfogadóak az emberek, nem tudják "lenyelni", ha nem tudnak meggyőzni valamiről, agresszívek, nem is tudom, mintha minden anyukában feszülne valami energia, amit így vezet le, hogy a másik egyenesen "hülye", mert nem így gondolja. Alapvetően az élet más területein is látom a "klikkesedést", de így édesanyák között még inkább. Nem szeretem, amikor megszólnak, én sem mondok csúnyát másra, amiért másképp csinálja, egy barátnőm van, messze él, de 1 évesen már bölcsiben volt a lánya. Naés? Csak azért, mert nálunk 4 évesen mennek oviba, még lehetünk barátok, vagy nem? Vagy ilyen különbségek eleve kizárják a jó viszonyt családok között?
2015. júl. 3. 14:56
 4/11 A kérdező kommentje:
Igyekszem nem sok figyelmet szentelni ennek, de mostanában érzékeny vagyok. Talán mert pocakban van a legkisebb :) Félidős voltam, amikor mentünk le a lépcsőn, férjemen csatosban volt a fiam, két kezében pedig két nagyon nehéz szatyor, épp bevásárolni voltunk. Nálam meg csak a táskám. Nem merek emelni, és férjem is azt mondta, hogy miért cipekedjek, ha ő bírja. Mentünk le az egyik aluljáróba, és egy hajléktalan ült a lépcsőn. Ahogy meglátott minket, elkezdett fennhangon szidni, kiabálni engem, hogy elkényeztetett úrinő vagyok, aki rabszolgának használja a férjét, vonuljak csak, mint valami bárónő, stb. Tudom, hogy fogalma sem volt róla, miért nem emelek nehezet (fiam is már 13kg), és nem is ismerem, miért érdekel, nem tudom, de mire a másik oldalon felértünk, én már sírtam. Azóta is nehezen felejtettem el, nagyon rosszul esett a lelkemnek, hogy ilyet kiabálnak rám. Tudom, túlérzékeny vagyok, de szégyelltem magam.
2015. júl. 3. 15:01
 5/11 A kérdező kommentje:
Az oktatás tekintetében is ilyenek vagyunk, államiba semmiképp sem fognak járni. Egy alternatív sulit néztünk és az otthonoktatást. Szerintünk így lesz nekünk a legjobb. Egyelőre anyósomék támadtak csak, más még nem, pedig még messze az iskola. Szerintem lesz még bőven beszólás ezen a téren is. Már "várom".
2015. júl. 3. 15:03
 6/11 anonim ***** válasza:
Te írtad ki azt a kérdést, hogy miért vettek rokonok fülbevalót a lányodnak, amikor nincs is kilyukasztva a füle?
2015. júl. 3. 15:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/11 A kérdező kommentje:
Nem, de annál a kérdésél írtam egy választ, hogy mi sem lyukasztjuk a fülét, csak ha ő akarja. Erre kaptam privit. Miért kérdezed?
2015. júl. 3. 15:24
 8/11 anonim ***** válasza:

Csak azért kérdeztem, mert ott a kérdező alapvető hozzáálllásával volt gond. Támadó, "énmindentjobbantudok" jellegű volt.

Sokszor nem az aktuális nevelési elv a gond, hanem az, ahogy kikommunikálja azt valaki. Ha sértően teszi, akkor a másik fél is támadásba lendül és előállhat egy olyan hidegháborús helyzet, amit te is leírtál.


A te esetedben viszont nem tudom, hogy erről van-e szó, vagy csak megmondóemberek vannak a családban.


Nekem mindenre bevált az, hogy egyrészt amit nem muszáj, azt nem fecsegtem ki (nincs mibe belekötni), amit pedig kellett, azt kérésként adtam elő. Falba még soha nem ütköztem így.

2015. júl. 3. 16:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/11 anonim ***** válasza:

Egyébként végiggondolva "harcom" egyetlen esetben volt apámmal, aki ráadásul egy végtelenül diplomatikus, békeszerető ember.

Ő fázós, ezért feltételezi, hogy ha ő fázik, akkor mindenki más is. Velem is még huszonévesen is ment a "ne mezítlábazz, felfázol" dolog, amire a "felnőtt vagyok, ha eddig nem fáztam fel, most se fogok" replika volt.


Unoka megszületett, aránylag hideghez lett szoktatva. Éjjel 18 fokban alszik, nappal se öltöztetjük túl. Apám rendre két réteggel többet akart ráadni, mint ami indokolt lett volna. Egyszer elfutott a méreg és mondtam, hogy engem öltöztethetett, ahogy akart (nem, mert anyám is a hideg mellett tette le a voksát anno), ennek a gyereknek meg én vagyok az anyja.


Aztán egyszer legyintettem, hogy oké, öltöztesd, aztán vigyed sétálni. 10 perc múlva megjelent az ajtóban, hogy bocsi, igazam volt, szakad a víz a gyerekről, vegyük le róla a pulóvert. De ezen kívül nem volt véleménykülönbség még rokonsággal. Tény, hogy értelmes, odafigyelő emberek mind. Tanácsot is "nem biztos, hogy igazam van, de én ilyen esetben úgy csináltam, hogy..." stílusban szoktak adni, így én is könnyebben elfogadtam. Volt, amiben igazuk is volt és én tévedtem.


Azt az egyet javaslom, hogy néha állj saját magadhoz kritikusan, mert elképzelhető, hogy jóindulatból mondanak ellent és tényleg nekik van igazuk. Apróbb dolgokban érdemes tanácsot kérni, még ha csak színlelve is, sokszor ez is kielégíti őket. Aztán maximum nem tartod be, de meg kell köszönni és annyi.

2015. júl. 3. 16:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/11 anonim ***** válasza:
Én 12 éve ,,ütközök,, a körülöttem lévő emberekkel,rokonnal,családtagokkal... Ott kezdődött,hogy a 2 nagyobbat (akkor még nem volt kötelező) nem 3 hanem 4 évesen adtam be az oviba... ott folytatódott,hogy a kedves ,,nézőközönséggel,, ellentétben mi 3 vagy 4 gyereket akartunk,és lett is, sok embernek a pénz a minden,az hogy esetleg a gyereknek mi a jó,az nem lényeg. Ha ilyen témában írok hozzá valamihez itt fent,akkor aztán totálisan le leszek húzva,és kinéznek,mert tuti a küszöböt esszük,és nem hiszik el,hogy így is lehet élni,hogy önfenntartó életmódot fojtatunk.Apa lucernát kaszál,szénát gyűjt,bálát hord.. én kapálok,baromfit nevelek, kecskét fejek,lekvárt főzök...(még nem vagyunk 40 évesek se) mind ezt úgy,hogy nincs munkahelyünk. És "semmi pénzt nem keresünk,, ezzel. :D Csak az anyagiaskodásnak élnek,és olyasmivel foglalkoznak,és olyan munkát végeznek ami boldogtalanná teszi őket. Már kezdem megszokni a támadásokat,ha nagyon megsértenek akkor persze kiakadok, de csak elég a gyerekeimre nézni,és a tökéletes kis tanyasi idillre amit teremtettünk magunknak. Akinek nem tetszik mehet melegebb éghajlatra. Ha kell szülök még egyet,az is a mi dolgunk. Szóval nálunk főleg a sok gyerek,a ,,munkanélküliség,, és a ,,nomád,, életmódunk ad támadó felületet. :) De elhiheti minden birka aki ebbe beleköt,hogy nálunk kiegyensúlyozottabbak ők soha nem lesznek.És csak nézzenek le bátran,attól én csak még elégedettebb leszek,mert tudom irigyek,csak nekik nincs merszük ahhoz amibe mi belevágtunk. Hozzátenném,rengeteget dolgozunk,kemény meló,de megéri. Szóval igen,nem értenek meg bennünket sokan.De az nem baj. Mi boldogok vagyunk.
2015. júl. 3. 17:32
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Gyerekvállalás, nevelés főkategória kérdései »
Gyerekvállalás, nevelés - Egyéb kérdések kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!