Miért kamuzik egyre több szülő?
Szinte már divattá vált, hogy a neveletlen kölök "hiperaktív gyerek" (nem mintha minden más felnőtt és gyerek nem szívesen jönne-menne, rohanna, stb.).
Ha nem tud összeadni-helyes írni, akkor már "diszlexiás, meg diszkalkuliás".
De miért is??????????????????????????????
Az ok, ha igen, de ha lusta vagy buta a gyerekem, akkor azt el kell fogadni, pluszban tanulni kell vele és nem kell kitalációkat keresni.
Miért lenne most nagyságrendekkel több diszlexiás és diszkalkuliás gyerek, mint 5-10-20-30 éve????????????
Persze tisztelet a nagyon-nagyon kevés kivételnek, de a többieket nagyon nem értem!!!!
Nem olvastam a válaszokat így elképzelhető hogy ismétlek.
A szakemberek szeretnek rásütni mindent a gyerekre csak mert sok a gyerek, rengeteget küldenek a szakértői bizottságokhoz csak mert kicsit másabb mint a nagykönyvben megvan írva.
Az én fiamat is küldte az ovi. Kaptunk időpontot, ehhez képest másfél órát vártunk és nem azt mondták hogy anyuka menjenek el sétálni-fagyizni mert bőven csúszunk, hanem kb 5 percenként közölte valaki hogy már csak 10 perc türelmünket kérik. Ezután a fiamat aki eleve ha neki egy idegen elsőre nem szimpatikus akkor nélkülem nehezen oldódik, bevitték egyedül az irodába majd 10 perc után mivel nem nyílt meg közölték hogy enyhe értelmi fogyatékos. Ehhez képest a Heim Pál pszichiátriáján egyhangúan azt mondta a pszichológus és a gyógypedagógus is TÖBB alkalom után hogy a fiam egy okos értelmes gyerek, csak kicsit visszahúzódó de szó sincs értelmi fogyatékosságról. Kell neki a plusz egy év ovi de utána gond nélkül mehet normál általánosba, a bizottság küldte volna speciális iskolába csak nem engedtem. Viszont vannak olyan szülők akiknek a szakértő véleménye szent és feltétel nélkül hisznek nekik s akkor egy olyan visszahúzódó és maximalista gyerek mint az én fiam könnyen fogyatékosnak van titulálva.
Kérdés a kérdésben: miért jobb látatlanban elítélni és megítélni bárkit, mint utánanézni és megérteni a problémáját?
Kérdés a kérdésben II: Miért gondolja bárki, aki nem orvos és nem gyógypedagógus, hogy jobban vágja ezt a témát mint egy orvos vagy egy gyógypedagógus?
"A hiperaktívság mint betegség, szerintem is kamu. Sokat olvastam a témában és az igazán durva esetektől eltekintve, mikor a gyerek már az autizmus határán áll,"
Na, ENNYIT a sok "hozzáértö" véleményröl!!!!!
A hiperaktivitás és az autizmus két teljesen külön probléma, még cask véletlen sincs közük egymáshoz!!!!!
A hiperaktivitás meg nem csak annyit jelenthet, hogy a gyerek "rossz", hanem pl hogy nem tud koncentrálni, nehezen tudja az idejét beosztani, stb és ha nem fejlesztik megfelelö módon már gyerekkorban, akkor emiatt igen komoly depressziója alakulhat kis.
Persze a sok laikus csak úgy dobálózik a "hiperaktív" jelzöve, ha egy gyerek mozgékonyabb, ahogy az egyéb pszchikai definíciókkal is: lást skizofrén - de általában kideröl, hogy aki használja ezt a kifejezést, annak fogalma sincs arról, hogy mi az ténylegesen, a depressziót összekeverik a rossz hangulattal, nehezen feldolgozható problémák miatti lelki válsággal - pedig aki ténylegesen depresszív, az akkor is az, ha minden a lehetö legjobb körülötte. Az autimusnak szenvedöt is egy maga körül vagdalkozó, értelmi fogyatékos valakinek gondolják, pedig a legtöbb kimondottan értelmes, csak extrém módon magábaforduló valaki.
Amíg sokan úgy használják ezeket a diagnózisokat, hogy még csak sejtelmük sincs arró, hogy mit is jelentenek, addig lehet ilyen kérdéseket meg eges válaszokat olvasni.
Egy hiperaktivitást, diszlexiát, stb nem csak úgy hasraütésre diagnosztizálnak, erre igen komoly és megbízható tesztek vannak, amik alapján el lehet dönteni, hogy a gyereknek van-e iylen problémája. Viszont sok szülö a diagnózis után "megörül", hoyg megvan az ok - és nem tesz semmit, pedig a legtöbb esetben megfelelö szakember segítségével fejleszthetö lenne a gyerek, és így kevesebb problémát okozna neki késöbb ez az eltérés.
Azt hiszem, sejtem, mire gondolsz.
Igazad van abban, hogy vannak neveletlen kölykök, akire valamiért jobban esik anyunak azt mondani, hogy nem rossz, hanem hiperaktív. Ezt az mondja, aki nem vizsgáltatta meg. De ez a ritkábbik eset. Igen, van ilyen is, de ott a szülő a problémásabb.
Most azért van több, mert jobban figyelnek erre, korábban kiderül, jobban a vizsgáló eljárások.
A fiamra is rámondják, hogy hiperaktív, figyelemzavaros.
Csak rossz, lusti, és ami nem érdekli nem csinálja.
Ha kedve van valamihez azt pikk pakk kiszseni módjára, de ha nincs, akkor elcsacsogja, feláll, és otthagyja.
Foglalkozni kell vele, tény, szoktatni, hogy van amikor nem szabad, és van amit ha nem akar akkor is meg kell csinálni, utána menjen és pörögjön.
Az óvónő sanda sejtése... Amit a szakértői vélemény kizárt, iskolaérettségi.
Na meg persze úton útfélen, akik csak fél cikkeket olvastak a hiperaktiv figyelemzavaros gyerekekről.
"A fiamra is rámondják, hogy hiperaktív, figyelemzavaros."
"Az óvónő sanda sejtése... Amit a szakértői vélemény kizárt, iskolaérettségi."
Azért az óvónö sejtése nem szakvélemény - szóval nem sokkal több, mintha a azomséd néni mondta volna. Mellesleg a hiperaktív gyerek is lehet iskolaérett!!!
Provokatív a kérdésed. Emellett ostoba is.
A hiperaktivitás az ún. ADHD fejlődési zavarnak a része. És bármennyire hihetetlen nem mai találmány. Gyógyszere már elég régóta van.
Az ADHD diagnózisát csak gyermekpszichiáter adhatja, illetve klinikai szakpszichológus. Nem a szülők találják ki. Pervelanciája kb 1%. 100 gyerkből 1 érintett.
A hipermotilis zavar nem egyenlő a hiperaktivitással, mint fejlődési zavarral. Más dolgoknak a kísérő jelensége. Lehet genetika, lehet érzelmi hátterű, lehet a gyermekkori depressziónak egy tünete és lehet az elhanyagolásé is.
A diszes panszokat régebben nem tudták még szűrni megfelelően. Manapság jól szűrhetőek, de a valódi diszlexiás esetek száma nem nőtt számottevően. Az ún. "áldiszlexiások" száma igen, aminek rengeteg oka van. Leginkább a kevés mozgás és nem megfelelő olvasástanítási módszerek okozzák.
Amiről te beszélsz kérdező, az elég szubjektív. Biztosan van ilyen szülő is, de ez nagyon hamar kiderül, hogy csakl ő gondolja a gyerkéről az érintettséget.
Szerintem sokszor nem ismerik ezt fel időben, így persze, hogy butának lesz titulálva a gyerek, lehet nem érti úgy a feladatot, vagy nem érti mit olvas, így el is megy a kedve az egésztől és inkább rosszalkodik, vagyis keres valami mást amivel leköti magát, persze nem valami jót, de valamit amivel ő elvan.
Régebben is voltak ilyenek, de akkor nem is tudtak erről a dologról, betegségnek azért nem nevezném. Ők egyszerűen rosszul tanultak, rossz gyerekek voltak. Most már ha ilyen van és valóban nem neveletlenségből rossz egy gyerek akkor fejlesztéssel lehet korrigálni és akkor ő is a többiekkel tud haladni.
Amúgy nem túl jó dolog, mert a környezet tényleg azt látja hogy rossz gyerek, meg nem tanul stb. aztán lehet valami ilyesmi progléma van a háttérben, szegényt meg egyszerűen le rossz gyerekezik.
A másik, hogy a fene tudja amiket megeszünk, megiszunk, beszívunk a levegővel mire hat. Már mindent nagyon hamar kell csinálni, meg bebizonyosodott, a mászás kimaradása okozhat ilyen problémát.
Szóval valóban létező probléma és sajnos el is hiszem, hogy egyre több gyereket érint.
Persze lehet valaki valóban lusta, de szerintem az más téren is megnyilvánul.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!