Miért kamuzik egyre több szülő?

"Miért lenne most nagyságrendekkel több diszlexiás és diszkalkuliás gyerek, mint 5-10-20-30 éve??????"

Mert pl régebben nem ismerték ezeket a problémákat és a gyereket egyszerüen hülyének tartották.

Ugyanolyan dolog, mint ahogy régebben nem ismertek egy csomó (testi) betegséget sem, és csak amióta felfedezték ezeket, tudják diagnosztizálni.

Kérdező, legalább ne hirdetnéd a saját ostobaságodat... Nyilvánvaló, hogy azért van most "több" ilyen gyerek, mert hatékonyabban tudják diagnosztizálni, meg egyáltalán eljut a gyerek oda, ahol ezt meg tudják róla állapítani.

A problémát csak és kizárólag abban látom, amikor a szülő, vagy a tanár diagnosztizálja a gyereket hiperaktívnak vagy diszesnek, ahelyett, hogy elvinné a nevtanba kivizsgáltatni. De csak azért, mert egy szülő nem lobogtatja neked a gyereke vizsgálati eredményét, az még nem jelenti azt, hogy csak úgy rámondják, hogy problémája van.

A diszlexia, diszgráfia és diszkalkulia valóban nem lett "divatos" de a megfelelő szakember diagnosztizálni tudja és segíthet a tanulásban (persze a szülőnek is kell).

A hiperaktívság mint betegség, szerintem is kamu. Sokat olvastam a témában és az igazán durva esetektől eltekintve, mikor a gyerek már az autizmus határán áll, egyszerűen a neveletlenség, a szülő részéről a figyelem és együtt töltött idő hiánya.

Gyógyszerrel tömni egy olyan gyereket, aki mondjuk figyelemzavaros, mert nem étkezik helyesen (sok cukor, kevés vitamin stb) vagy magánéleti problémái vannak (veszekedő vagy agresszív szülők, bántalmazás, szorongás) egyszerűen nonszensz.

Valóban lustaság és nemtörődömség a szülő és pedagógus részéről betegnek cimkézni a gyereket, ami tovább ront az önértékelésén, ahelyett, hogy több időt töltenének vele.

Apám 60 elmúlt. Egy baráti társaságban egy gyermekpszichológussal beszélgettek a gyerekkoráról, és mondta neki a pszichológus, hogy ma már hiperaktivitással diagnosztizálnák. Tény, hogy 5 percig nem bír megülni a fenekén most se.

Viszont ő felnőttként megtanulta ezt megfelelően kezelni, így inkább szorgalmasnak, nyughatatlannak tűnik.

A férjemről is 40 évesen derült ki, hogy diszlexiás. A nagyobbik lányát (nem közös) vitte valami hasonló felmérésre. Ott is egy véletlen beszélgetésből derült ki a szakemberrel, hogy az olvasási nehézségei ebből fakadhatnak. Pedig értelmes ember, de lassan és nehezen értelmez hosszabb írott szövegeket, míg hallás után könnyen megjegyzi.

De ennyi erővel a stroke se létezett régen, csak "isten váratlanul magához szólította" az illetőt. Most már gyorsan diagnosztizálják és kórházi kezeléssel életben tudják tartani a szélütéses embereket. Régen egyszerűen meghaltak tőle.