Milyen volt, mikor kimondtátok, hogy nem lesz több gyermeketek?

Hármat szerettem volna fiatal lány koromban.

Született 2, aztán terhes lettem váratlanul a harmadikkal:)

Terv teljesítve, nem szülök többet, de általában megnézem a pici babákat:) És sokszor kimondom: milyen jó nekik:)

2 terveztem, első után azt mondom, nem lesz még egy.

Mindenki ufóként tekint rám, de ez a leghelyesebb döntés nekünk.

Ha sajnálod, hogy vége lesz, szülj még. (ha bírod majd). De lehet a 3. után nem jut ilyesmi az eszedbe majd. :-)

Három gyereket terveztünk, az első után jött a második, akkor a szülés után éreztem azt, hogy most mindjárt akarok még egyet szülni, és még egyszer át akarom ezt élni. Zokogtam olyan extázisba estem. :) Aztán a haramadik szülés után is sírtam folyamatosan, mert azt éreztem, hogy ez volt az utolsó. Érdekes módon azóta már nem vágyom újra kismamának lenni, szülni és kisbabára. Nem nézek irigykedve a kismamákra- sőt inkább sajnálom őket. :)) (mármint mert tudom, hogy egy csoda történik velük, de tudom hogy azért min mennek keresztül)

Én már nem akarok többet kismama lenni, hihetetlenül leszívta a testemet, az éjszakázás, szoptatás, etetés, pelenkázás... már örülök, hogy kinőttek belőle a gyerekeim. A célom szépen átalakult, nem a mennyiségre, hanem a meglévők minőségi felnevelése lett a cél. :)

Szóval könnyen elfogadtam- de nem érzem hiányát semminek, kereknek érzem az életünket 3kisgyerekkel. :)