Rossz anya vagyok ha néha ütöm a gyerekeket?

Nem hihetetlen itt semmi, csak Te is arra számítottál, amikor elolvastad a kérdést, hogy itt most aztán meg lehet nyugtatni egymást, hogy te is ütöd, én is ütöm, rendben van ez így, ez a normális, és aki nem üti, az hazudik.

Az persze eszedbe sem jutott, hogy nem mindenki válaszol, aki itt van éppen és elolvassa a kérdést.... és nyilván könnyebben, hamarabb írja le az a véleményét, aki nem üt. És mivel szerintme erősen félreértettél valamit: 90 ezerből nem 20 az, aki nem üt, hanem ennél azért szerencsére sokkal több. 20 az, aki most le is írta, és azt is, hogy miért nem.

De ha te azzal akarod megnyugtatni magadat, a lelkiismeretedet, hogy nem hiszel nekünk, az a te dolgod.

Nem vagyok önelégült, sőt. többféleképpen is leírtam már itt, hogy egyrészt mindenki hibázik a gyereknevelésben, az egyik szülő azzal, hogy üt, a másik azzal, hogy sokat kiabál a gyerekkel, a másik nem kiabál, de kicsúszik valami megalázó, bántó mondat, és a szavaival akár egy életre is megnyomoríthatja a gyerekét. Néha a szavak nagyobbat ütnek, mint egy pofon. Én messze nem vagyok tökéletes, van mit megbánnom, szégyellnem, bocsánatot kérnem a gyerektől, minden nap hibázok.

De sértő volt a hitetlenkedésed, ezért reagáltam így mert ha nem arról van szó, hogy konkrétan nekünk nem hiszel, akkor nem értem, miért is írtad le, hogy hihetetlen, amit itt olvasol. Ahhoz nekünk semmi közünk nincs, hogy akik nem válaszoltak, azok miért nem, és ők ütnek-e vagy nem.

De kár... nekem már nagy gyerekeim vannak és kiskorukban bizony volt, hogy kikaptak. Ha a mai önmagam tanácsot adna a réginek, soha nem ütném meg őket.

Mert emlékeznek ám a nagy anyai sallerekre 27 évesen is :(

csak egyet bántam meg: a legidősebb, ma 27 éves gyerekem ott téblábolt a villanytűzhely körül, nézegette, hogy piroslik a spirálja, Hiába mondtam neki nem szabad, forró, amikor levettem a fazekat és kikapcsoltam a rezsót, csak odasomfordált és megpróbálta... istenem, az ujja begye füstölt és csak nézte... és mondta később sírva, hogy anya mondta, hogy forró...

na amikor a másodikom is kipécézte magának a konyhát, ő viszont kapott egy nagyot a fenekére. Szóval szerintem teljesen mentalitás függvénye, hogy kinél hol és mikor szakad el a cérna, én ma már nagyon sajnálom, hogy otthonról magammal hoztam azt (hiszen engem is vert az anyám), hogy a másikat meg lehet ütni. ma már azt mondom, örüljek, ha 70 évesen nem fogják visszaadni.