Rossz anya vagyok ha néha ütöm a gyerekeket?

A Biblia legtöbbször képekben beszél. A vessző sok mindent jelenthet, akár a karót is, amelyhez kikötöd a palántát, hogy védje, egyenesben tartsa, átvitt értelemben a gyereknek valóban szükséges határokat, amelyek védik és a helyes útra terelik. A legkevésbé sem biztos, hogy szó szerint kell érteni, a lényeg, hogy a mi felelősségünk a jó irányba terelés, de a verésnél vannak szeretet-teljesebb, ráadásul hatékonyabb módszerek is.

Minden szülő érzi néha tehetetlennek magát, ami rendkívül frusztráló, és ezt a tehetetlenség-érzést vezeti le a verésben. persze, hogy látszólag hatékony, a megfélemlített és megalázott gyerek abba fogja hagyni - legalábbis egy ideig -a nemkívánatos viselkedést. Aztán,a mikor nem látjuk, újrakezdi. Rosszabb esetben a lelke mélyén úgy fog neheztelni a szüleire, amiért visszaéltek az erőfölényükkel, és a gyerek kiszolgáltatott helyzetével, hogy örökre megpattan benne valami. nem kell ehhez persze szó szerinti verés, néha szavakkal sokkal nagyobbat lehet ütni, egész életre szólót!

Ki nem normális? A gyerekem? De, normálisak. Nem ütöm őket.

6, 12 és 15 évesek.

Ajánlom figyelmedbe Dr. Jane Nelsen a Pozitív Fegyelmezés című könyvét, amennyiben szoktál olvasgatni.

Egy gyereket lehet fegyelmezni és nevelni verés, rácsapás nélkül is, csak az ütés nyilván az egyszerűbb út...

És olyan nincs, hogy egy gyerek eredendően "nem normális", meg "rossz", akkor lesz olyan, ha olyanná neveled.

Ahogy hasznos az Úgy beszélj, hogy érdekelje c. könyv is.

Valamint Elizabeth Plattner: A nevelés mindennapi művészete is, amiből azt is megtanulhatod, mi a különbség a félelemből elért álengedelmesség és a valódi között.