Rossz anya vagyok ha néha ütöm a gyerekeket?

Nem, és tudatosan, nyugodt állapotban soha nem mondanám rá, hogy nem normális. Akármilyen durván viselkedik egy gyerek, annak mindig oka van. Más kérdés, hogy nagyon-nagyon ritka lehet az a szentéletű szülő, aki egy ilyen "helyzet" kellős közepén is minden egyes alkalommal képes higgadtan végiggondolni, hogy mi a helyes reakció a gyerek viselkedésére (utólag már könnyű okosnak és tökéletes szülőnek lenni). Szóval meg nem ütöttem, de van, hogy nagyon rosszul reagálok, és utólag bánom, szégyellem. Minden szülő hibázik, ki ebben, aki abban.

Akkor van gond szerintem, amikor elméleteket gyártunk a hibáink felmentésére, és azt próbáljuk bizonygatni, hogy a verésnek igenis helye van a nevelésben. mert nincs. Az egy hiba, amit azért követtünk el, mert abban a pillanatban nem ismertük fel a helyes megoldást.

Védőnőm szerint egy jó időben adott pofon csodát művel. Bár szerintem ez az iskoláskorúakra értendő.

Most van egy két és fél éves, rendkívül akaratos gyerekem. Nagyon sokáig nem ütöttem rá. De elég a combjára egy akkora, hogy megilletődjön, azóta sokkal könnyebb vele.

Ha kétszer elmondom, és meg se hatja, akkor ráütök. És lám, egyből szótfogad.

A nevelési célú ráütéstől nem lesz kék-zöld.

A Biblia tanítása szerint ne vond meg a vesszőt, de ne a saját indulatodat vezessed le a gyereken.