Miért kell ennyire körülugrálni a gyerekeket, tényleg ennyire nehéz velük és ennyire oda kell mindig rájuk figyelni, háttérbe szorítani minden mást, muszáj?
Két esettel is megpróbálom szemléltetni mi ösztönözte a kérdésem kiírását. Vigyáztam 2 gyerekre(kisbaba és 2 éves fiú) pár napot, elláttam őket, pelenkacsere, evés, minden, ami fontos, de nagyon elment a kedvem a gyerekvállalástól, rettentően fárasztóak és idegesítőek tudnak lenni, a kissrác folyamatosan produkálta magát, ha nem figyeltem rá, akkor grimaszokat vágott, tehát mindig foglalkozni kellett vele, vagy indult az agysejtpusztító nyavalygása, mindent összefogdosott, ha meg elvettem tőle, akkor hisztizett, ha a konnektorhoz ment és meg akarta érinteni, de mondtam normálisan, hogy nem, akkor megint nyavalygás, a kisbaba többször felkel, akaratos, amikor már tiszta, evett sír, valamikor sikítozik, próbáltam csitítgatni, de belet3elt pár percbe, míg elaludt. Nem találtam semmi élvezetet abban a pár napban, öregedtem, vagy 10 évet. Tudom, pár anya már meg is kövezne a kijelentésemért, de én nem vagyok az a típus, aki el tud olvadni a gyerekektől.
A másik problémám meg az, hogy mikor családi látogatás van, akkor ott vannak gyerekek is és senki sem tudja elmondani a mondandóját, mert vagy odajön valamelyik gyerek azzal az indokkal, hogy nézd ezt találtam, azt találtam, vagy csak egyszerűen pár felnőtt nem tud nekik ellenállni és megszakad a külvilág, eltűnik a többi ember a gyerekkel beszélgető perifériájából és kész, a gyerek újból a film főszereplője. Ritkán találkozom a családtagjaimmal, egy évben párszor, de szerettem volna elmesélni mi minden történt velem, ami nem is jelentéktelen momentum volt és a többiek élménybeszámolója is érdekelt volna, de csak volna, ha nem szakítja meg valamelyik gyerek. Tehát voltunk jó páran a családi összejövetelen, de a személyes élménybeszámolók szépen, ahogy ilyenkor lenni szokott, lógott a levegőben és szépen, lassan el is suhant, a gyerek akkor is fontosabb, ha csak épp unatkozik és foglalkozni kell vele, vagy csak kihisztizi a figyelmet.
Lehet kövezni, de előtte azért szórhatnátok véleményt is rám, kíváncsi vagyok a véleményetekre a témával kapcsolatban.
Abból kiindulva, hogy tegnap kitöröltek egy kérdést (Miért jó a gyerek? ..vagy vm hasonló), téged is kipenderítenek majd.
Amúgy ez tényleg nagy hátránya gyerekeknek. De a 100%-os figyelem meghálálja magát ám! Normális gyerek lesz belőle, és később MEGTANULJA KÉSLELTETNI A SZÜKSÉGLETEIT. Ez a lényeg.
Azért kell körülugrálni őket, mert eléggé tönkreteszi a személyiségüket, ha nem foglalkoznak velük. Az olyan gyerekekből lesznek azok a felnőttek, akik képtelenek az érdekérvényesítésre és soha nem viszik semmire.
Emellett a gyerekek alapvetően önveszélyesek, mert pl. nem fogják fel, milyen következménye van a konnektorba nyúlásnak.
Más kérdés, hogy családi eseményeken ezt okosan meg lehet oldani. Kell csinálni programot a gyerekeknek, ami leköti őket, és felváltva vigyázni rájuk. A legegyszerűbb dolgokkal is hosszú időre le lehet őket kötni, pl. kanálban vigyenek tojást vagy vizet végig egy pályán, aztán mindenki kap valami kis jutalmat. Ehhez elég egyvalaki, aki felügyel, és ha felváltva csináljátok, senki nem esik ki túl hosszú időre a társalgásból és a gyerekek sem zavarnak.
Én világ életemben a legnagyobb gyerek-ellenes ember voltam. A hideg rázott a kb 10-12 évesnél kisebb gyerekektől. Rájuk se néztem, hidegen hagyott a téma. Mióta viszont nagynéni lettem megfordult a világ :) Imádom a kisbabákat és a kisgyermekeket is, pedig nem is a sajátom. De alig várom, hogy nekem is legyen :)
Szóval ha lesz neked, vagy olyan, aki nagyon közel áll hozzád, lehet másképp látod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!