Az értelmiségi réteg döntően mikor vállal gyereket?

30 válaszoló vagyok.

22 éves voltam

47%-os szerinted a nők élete valamifajta szülési verseny? Aki hamarabb leszüli a 2-3 gyereket az nyert.

Ez rohadtuk nem így van, és nem azért "tolják ki" (sic!) a szülést a harmincas éveikig, mert jobb dolguk nincs. Sok ismerősöm van, akiknek évek óta nem jön össze a baba, és sok ideje lombikoznak (holott együtt vannak a huszas éveik óta) Ne ítélj, hogy ne ítéltess.

Ez szerintem tényleg annyira egyéni, hogy vigyázni kell az általánosítással. Valaki írta, hogy a diploma megszerzése kitolja a családvállalás kezdetét. Ez az én esetemben nagyon igaz, és nemcsak a főiskolai/egyetemi évek miatt, hanem azért is, mert a felsőoktatásban a diák még kicsit gyerek marad, nem kell dolgozni, rezsit fizetni, megy a bulizás ezerrel, legalábbis nekünk hatalmas bulik voltak ezekben az években, szórakoztunk, élveztük az életet, ilyen közegben ritka a komoly kapcsolat, én is életem párját csak akkor ismertem meg, mikor már dolgozó nő voltam. Mire mi összeházasodtunk, más régi osztálytársam aki mondjuk középiskolát végzett, már kétgyermekes családanya volt. A gyerek sem jött pikk-pakk elsőre össze, 31 éves voltam, mikor először szültem. De bepótoltam, 3 jött sorban egymás után szépen.A két kisebbel már jártam genetikára, csak azért írom, mert van aki írta, hogy nem kockáztatna Down-kóros gyereket szülni, az esélye nő a kockázatnak, minél idősebb a nő, de azért vannak a szűrővizsgálatok, találkoztam ott olyanokkal, akik 40 vagy 40 fölött vállalták az elsőt, és egészséges babájuk lett. Egy jó ismerősöm ügyvédnő, 41 évesen szülte az elsőt. Miért? Nem azért, mert nem akart fiatalon szülni, a karrierjét féltette, hanem egyszerűen így alakult az élete, előző kapcsolatai komolytalanok voltak, mostani párját 38 évesen ismerte meg.

Sok minden számít a tudatos gyermekvállalásban, családtervezésben, a diplomások nagy részére igaz, hogy először is meg kell szerezni a diplomát, utána azért el kéne kezdeni dolgozni is valahol, valami kis hátteret teremteni, mert mondjuk 22-23 évesen ott vagyok még 0 Ft-tal a nagybetűs életben, ha apuci meg anyuci nem tol alám lakást meg kicsit, és valljuk be legtöbbünk tizenéves gondolkodásmóddal, gyerekesen, hisz eddig tanultunk, nem kellett magunkat eltartani, nem volt felelősség, megoldandó nehézségek, nem voltunk még eddig önállóak. Akik hamarabb elkezdtek dolgozni, szakma, érettségi után, hamarabb váltak felnőtté, hamarabb kezdtek önállóan gondolkodni, és talán hamarabb akadtak normális, megbízható társra.

Persze minden alól vannak kivételek, úgyhogy ez nagyon-nagyon egyéni szerintem.

34-es, úgy beszélsz a felsőoktatásban tanulókról, mint valami ovisokról. Hát lehet, h te gyerekszinten maradtál, de én pl. magamat tartottam el. Albérletben éltem, a szülők nem tudtak segíteni anyagilag, magam teremtettem elő a pénzt a költségeim fedezésére. Konkrét céljaim voltak, hogy mihez kezdek a diploma után. Volt bulizás is, persze és az én baráti körömben pl. mki a főiskolai évek alatt talált tartós kapcsolatot, szóval ez is kicsit butaság, h nem a tartós kapcsolatokról szólnak ezek az évek. egyébként nekem pl., az a tapasztalatom, h munkahelyen a legnehezebb ismerkedni, mert bekerülsz pályakezdőként, tehát mki jó eséllyel idősebb nálad és semmi sem garantálja, h a munkahelyen egyáltalán akad olyan, aki párként szóba jöhet. Ha meg akad, akkor is ott van, h nem mindenhol nézik jó szemmel az ilyen viszonyokat, szóval ez egyiknek lehet, h mennie kell.

Azért az egyetemen meg a főiskolán kicsit könnyebb ismerkedni, mivel mki veled egykorú kb.

Bocsi, mondtam, hogy nem általánosítanék, én magamról és az ismerőseimről beszéltem konkrétan. Akinek nem inge ne vegye... Én igen naiv kislány voltam még 20 éves korom körül, és sok csoporttársam volt még ilyen. De persze, hogy van aki már 18 éves kora előtt komoly, érett felfogású, én csak azt mondtam, hogy a főiskolás/egyetemistás évek lelassíthatják a felnőtté válás folyamatát.

Ismerkedni a munkahelyen, hát én sem ott ismerkedtem ám, de a lehetőségeket az élet hozza magával. Szóval ezen ne vesszünk össze, én csak a saját környezetemről írtam, minthogy pont erről kérdez a kérdező.

Én csak azt szeretném kérdezni, hogy akinek nincs diplomája az nem értelmiségi?

Én gimnázium után egy budapesti főiskolán végeztem felsőfokú szakképzést. Voltak zk-k, írtam szakdolgozatot, járni kellett előadásokra és gyakorlatra, van nyelvvizsgám, és szakdolgozat védéssel és záróvizsgával végeztem.

Sok gimnáziumi volt évfolyamtársam kétszer annyi idő alatt járta ki az egyetemet, mint ameddig tartott volna alapesetben, végig itta, bulizta, valahogy átbukdácsolt a végére mindenen és meglett a diplomája, aztán jól elment műkörmözni és nem emlékszik kb semmire a tanultakból ill. tanulmányaiból. Ő értelmiségi én nem? Most komolyan, érdekesnek tartom a definíciót :)