Miért félnek a férfiak az apaságtól? Párom kijelentette hogy ő csak saját lakásba hajlando gyereket vállalni ami egy részről jo gondolkodás másrészről nem tudom nem e időhuzás. Nálatok hogy volt /van?

A saját lakás magyar sajátosság. Na, meg szingapúri. Ahol az emberek 90%-a a saját lakásában lakik. A Föld számos országában az emberek (házaspárok) többsége bérlakásban lakik. Ez inkább egy beidegződés minálunk.

Ha viszont túl sokat kell a saját lakásra várni, nem éri meg az időhúzást. 50 éves korban kispapának lenni vagány dolognak tűnik, pedig röhejes.

Nem, utolsó, nem beidegződés. CSak itt nem olyanok az albérletezési szokások, mint külföldön. Külföldön lakhatsz egy lakásban 15-20 évet, kifestheted, a saját ízlésedre formálhatod. Itt meg kiadják neked a lakást ugyan, de nem ritkán a tulaj közben eladásra hirdeti, és ha eladja neked menned kell. Nem maradhatsz tartósan. Meg hát itt megtörténhet, h reggel felhív a tullaj, h költözzél ki jövő hétre, mert könner haza a keresztfia, Kanadából, kell a kéró. Albérleti szerződés? Van ilyen, csak akkor olyan magas lesz a lakás bérleti díja, h azt már nem tudom vagy nem akarom kifizetni, mert annyiból kijön a banki hitel törlesztőrészlete és akkor 15 év után az a lakás a sajátom lesz, amit megörökölhet a gyerekem akár. Míg ha bevállalom az albit szépen, hivatalosan szerződéssel, csak rámegy a gatyám és a végén nem marad semmim.

Jah, még valami...itt Mo-n nem szívesen adnak ki lakást kigyerekesnek, kutyásnak, így érthető, ha egy fiatal pár nem akarja magát az utcán találni kisbabával és aztán szembesülni vele, h sehol sem találnak új lakást vagy csak jó sokára.

Szóval nem kell lenézni a magyart, nem azért akar saját lakást, mert hülye, hanem azért mert itt csak ez biztonságos. A sajátodból, ha fizeted, nem rak ki a bank. Ha meg nem tudod fizetni, se hiteles lakásban, se albiban nem maradhatsz.

A mi egyik albérletünket is folymatosan hirdette a tulaj, a mi nyakunkra járkáltak a leendő vevők megtekinteni napközben...egy rajzszöget sem verhettünk be a falba, a beépített szekrényben a rég meghalt nagymama cuccai, amit a tulaj lusta volt kiselejtezni, inkább csak rányomott egy lakatot rá. Öreg szőnyegek, bútorok, amiket nem volt hajlandó elszállítani, hiába kértük, pedig arról volt szó, h mire költözünk ,azok már nem lesznek ott. Mi persze nem dobhattuk ki. Nem költöztünk el, mert jó helyen volt lakás közlekedés szempontjából, minden a közelben, boltok, posta, orvos, fogászat, könyvtár stb.

Alig vártuk, h végre sajátunk legyen.

Én nem gondolnám 12/12, hogy a beidegződés szó a lenézés szinonimája. Főleg, mert a magyar viszonyokat a Föld egyik leggazdagabb országának (az 1 főre jutó GDP úgy 52000 $)mutatójával jeleztem nagyjából azonosnak.

A társasházban, ahol lakom, több mint két tucat lakást adnak bérbe, hosszú távra. Van amelyiket már húsz éve bérli egy férfi. A szomszédunk. Kutyája nincs ugyan, de húsz év viszonylatában ez lényegtelen.

De az kétségtelen tény, hogy a lakáskiadás kultúrája nálunk még nincs a német színvonalon. Ahol ez egy korrekt és biztonságos bevételi forrás, sokaknak. De ezt sem azért tettem hozzá, mert lenézném a többi magyart.

Most pl. olvastam egy másik kérdésnál, hogy a fiatal pár albiban lakik, de oda nem akarnak babát, mert mert annyira lelakott a lakás, hogy rengeteg pénz kellene hozzá, hogy alkalmassá tegyék a baba érkezésére. (vízvezetékrendszer felújítása, elektromosvezeték-csere, stb) Az meg érthető, ha nem akarnak több százezret költeni egy olyan lakásra, ahonnan lehet, pár hónap múlva menniük kell.

A mi albinkat is felújíthattuk volna saját költségen, na de ki akarja a másét felújítani? Egyszerűen itt Mo-n nem tudtam a sajátomnak tekinteni egyik albérletemet sem, mert annyira ideiglenesek voltak. Megyeszékhelyen lakom amúgy.