Miért félnek a férfiak az apaságtól? Párom kijelentette hogy ő csak saját lakásba hajlando gyereket vállalni ami egy részről jo gondolkodás másrészről nem tudom nem e időhuzás. Nálatok hogy volt /van?

Megint egy ertelmetlen kerdes.

Honnan a francbol tudjuk, hogy idohuzas-e, ha nincs infonk mikorr lenne lakas, lehet, hogy egy honap mulva lesz, abban az esetben nem, ha viszont ugy 5ev mulva, akkor valoszinu csak kihatral.

Sajat lakasban is lehet nyomorogni,

es alberletben is lehet jol elni.

Nem lehet altalanositani.

Mi alberletben elunk, de csak a ferjem dolgozik, en htb vagyok. Tervezett babaval vagyok terhes.

Azt viszont csak a ferjed tudja, hogy ez nem idohuzas-e. (Az helytelen, hogy ''nem-e idohuzas'')

Viszont, ha ennyire nem ismered a ferjed, akkor meg nem vallaljatok gyereket!

Ezt az én férjem is kijelentette, amikor összeköltöztünk (albérletbe).

Aztán 4 évig éltünk albiban, mire sikerült házat vennünk (közben megvolt az esküvő is).

És 3 évvel később született meg a fiunk.

Nem tudom, nálatok időhúzás-e és csak kifogás, vagy egy felelősségteljes apajelölt.

(Én nagyon örülök, hogy gyerek előtt lett házunk, még ha hiteles is, mert gyerek után szerintem lehetetlen, max örökségből...)

Én féltem az apaságtól. Tovább akartam maradni "fiatal"

34 évesen lettem apa. Így utólag talán jobb lett volt 30 évesen. De a fene tudja hogy jobb lett e volna. a

A 4 év alatt sok minden történt ami gyerekkel nem történt volna meg.

attól függ hogyan éltek, mikor van esély saját lakásra.

én se szülnék valami olyan albérletbe, aminek nem is biztos tudjuk fizetni a díját. meg bizonytalan a munkahelyünk.

Szerintem teljesen mindegy, hogy a hiteltörlesztést fizeti az ember vagy a lakbért, egyik lakás sem a tiétek. Az egyik a főbérlőé, a másik a banké. A saját valamivel kevesebb stresszfaktorral jár, de ennyi.

Szóval szerintem ez időhúzás - de lehet, hogy a párod szerint meg így normális valamiért. Viszont ha ezt nem tudjátok megbeszélni, akkor tényleg korai még egy gyerek.

6 évet albérleteztünk, majd saját lakást vettünk, ahová 4 éve után érkezik a baba. Mi mindenképp saját lakásban szerettünk volna lenni a babával, rendezett anyagi háttérrel, szép bútorokkal, tartalékpénzzel. Valaki ezt időhúzásnak mondaná, én nem, mert mi ebben egyetértettünk, h ezek kellenek ahhoz, h öröm legyen a családozás, ne nyomorgás, lemondás, veszekledés, ez sincs, az sincs, erre sem telik, felújítani is kellene, stb.

Nálatok nem tudni, időhúzás-e. A pasidat kérdezd.