Nagyon szeretnénk babát, de nem megfelelőek a körülmények. Más is van/volt hasonló helyzetben?

Én nem értem a problémát.

Azt írod, el tudnátok tartani, meg tudnátok venni neki mindent, csak nincs külön lakás.

Az anyukád viszont támogat, ha jól értem, gyakorlatilag azt mondta, hogy szülhetsz oda.

Nem tök mindegy, hogy más mit gondol? Ki nem szarja le, hogy más hogy csinálná? Ha neked, a párodnak jó így, és az anyukád támogat, azaz nem az akarata ellenére szülnéd oda neki a gyereket, akkor?

Én is ugyan ebben a helyzetben vagyok. Mindketten most kezdtünk el dolgozni, még közel sincs annyi pénzünk, hogy egy babát tudjunk vállalni. Nemsokára lehet, hogy el tudunk költözni egy pici házba pici kerttel azért, ez tartja bennünk a lelket. Szerintem ha mindketten készen álltok rá, akkor elkezdhetnétek próbálkozni, mert nem vagytok hozzá túl fiatalok, és amúgy sem valószínű, hogy elsőre összejön. Sok nőnek van problémája a teherbeeséssel, és egy gyerek amúgy is akkor drága, amikor már iskolába jár.

Remélem rendbe jönnek a dolgaitok hamar, ne keseredj el, van még időd bőven!

19N

Alapvetően én is ilyen vagyok, de ebben a témában pont nem érdekelne mások véleménye. Engem a szüleim úgy neveltek mindig, hogy amíg tudnak, támogatnak. Soha nem éreztem magam szarul emiatt, hisz tudom, hogy majd egyszer meghálálom nekik. Addig meg örülök, hogy ilyen szüleim vannak, akik támogatnak, mellettem állnak, és nem sírnak, hogy kotródjak már el végre mellőlük és álljak a saját lábamra.

Persze ilyen esetben a tesókkal is beszélnék, hiszen ők is ott laknak, de ha tényleg senkinek semmi kifogása, akkor miért ne?

Mi is nagyon szerettünk volna, de szintén az anyagiak miatt nem vállaltuk be. Úgy voltam vele, hogy egy-két évig még várhatunk, és addig talán előrébb jutunk. Közben találtam egy jó munkahelyet, össze tudtuk magunkat szedni anyagilag. Sokáig kerestünk lakást, amit meg tudunk fizetni, végül találtunk egy nagyon jó árut, válás miatt. 27 voltam, mikor szültem a fiam. Örülök, hogy vártunk, mert sokkal több mindent tudunk neki megadni, mint 3-4 évvel korábban. Leginkább egy saját otthont.

Még fiatal vagy, semmivel se vagy elkésve. Csak fel a fejjel és keresd a lehetőségeket! Sok sikert!

"A gondok ott kezdődnek, hogy édesanyámnál lakunk, családi házban, de van 3testvérem, akik fiatalabbak nálam, így ők is velünk élnek"

Most meg azt írod nem anyukádnak szülnél hanem egy nagy házba ahol ti éltek a pároddal. Most akkor mi is van?