Kistesót mikor vállaljunk?

Amikor agyilag fel vagy készülve a 2-re. Mert a körülmények megvannak. Amikor kész vagy két gyereket ellátni, akkor jöhet a második.

Én ezért nem szülök korán. Mert én nem érzem magamon, hogy bírnék 2 kicsi gyerekkel. És idegbajos anya nem akarok lenni.

az anyagiak rendben lennének, főleg, ha tudtok ésszel élni (mert két gyereknél már tudni kell spórolni), a körülmények is okésak. a kérdés, hogy fizikailag és mentálisan mennyire bírnád.. ezt gondold végig.

nekem 17 hónap van köztük, mostmár 5 és 6.5 évesek, kb másfél éve érzem a kis korkülönbség előnyeit, előtte a nehézségek domináltak, főleg az elején, amíg nem egyszerre aludtak ebéd után. De mostmár nagyon jó így.... a kérdés, hogy meddig, mert így kamaszok is egyszerre lesznek :s ha nagyobb korkülönbség, ez kicsit leegyszerűsödik, viszont más dolgokban meg kevésbé jó pl mindig más életszakaszban vannak, ami megnehezíti pl a családi programokat mert annyira más érdekli majd őket. gondolom legalábbis, nekem erről nincs tapasztalatom.

én éreztem ,hogy bírnék még egy kicsivel és jónak is bizonyult a döntésem, ugyanígy csinálnám., de hogy te hogy bírnád, azt mi nem tudhatjuk :)

Szerintem te is tudod hogy anyagilag megtehetitek, nem hinném, hogy az anyagi kéne hogy gond legyen.

Vágjatok bele ha szeretnétek még egy babát. Anyagilag nem lesz olyan gáz, már vannak ruháitok, mégha lánylesz akkor is jó lesz sok ruha szeritnem, gondolom van kiskád, kiságy, szóval az igen nagy dolgok megvannak már. Később meg hogy pl 5 év múlva mi lesz azt meg te sem tudhatod, függ visszavesznek-e a munkahelyedre, hogy bírják majd, hogy otthon leszel betegállományba a gyerekekkel stb.

Én nagyon megértelek. Én is pont ugyanezeken dilemmáztam, amiken Te agyalsz. Az anyagiak nálunk is megvannak, mindkettőnk munkahelye biztos /közszféra/, mégis annyi kérdés felmerült. Főleg a kisfiam miatt aggódtam. Én is úgy éreztem, ahogyan Te, hogy a világom közepe a fiam, egyszerűen egy csoda, akit nem győztem imádni:-) Én is minden energiámat rá fordítottam, soha egy pillanatra sem passzoltam le, imádtam minden Vele töltött pillanatot. És mégis... belevágtunk a kistesó-projektbe. Azonnal teherbe is estem, a fiam 13 hónapos volt. Azóta megszületett a kislányunk, aki ma 6 hetes, és már most látszódik a testvérek között, hogy rajonganak egymásért. A fiam folyton a hugi körül van, ringatja a babakocsit, puszilja, simogatja, a maga kétéves szintjén vigyáz a húgára. A kislányom pedig szinte elrepül örömében, ha a bátyus odahajol hozzá. Az első mosolyt is a bátyusnak adta:-) Hihetetlen, hogy egy hathetes csecsemő szabályosan örül és gagyorászik, ha a bátyja hangját meghallja. Imádják egymást. A legjobb döntés volt a második gyermek. Vannak kutyanehéz napok, de egyre könnyebb, a fiamon pedig látom, hogy nem elvettem Tőle valamit /amitől féltem, hogy belőlem kevesebbet kap, és ezt megsínyli/, hanem egy csodát adtunk Neki, a testvérét, akit imád.

Ezért én azt mondom, vágjatok bele, nagyon megéri! Szívesen írok Neked priviben, ha gyakorlati kérdéseid vannak.