Nagyon-nagyon ellentétes természetű gyerek-szülő - hogy lehet ezt túlélni hosszú távon?

4. válaszoló vagyok

Tudnál írni néhány példát ezekre a nehézségekre, ellentétekre? Úgy egész pici kortól. Mik voltak a fő nehézségek, később mik váltak ellentétté?

Írtam, hogy nekem sincs rózsás kapcsolatom anyukámmal. Nem tudom a mi problémánk hol gyökerezhet... én mindig is próbáltam "jó gyerek" lenni, hogy legalább ezzel kitűnjek a bátyám mellől. Persze nem sikerült. Ha én jól tanultam, elértem eredményt, persze megdicsértek, de ha a bátyám, akkor csak arról beszélt mindenki. Közös ebédnél is nem egyszer volt, hogy elkezdtem mondani valamit, senki nem figyelt, bátyám belekezdett valami másba, egyből mindenki arra figyelt. Tulajdonképpen sokszor éreztem már, hogy ki akarok szakadni ebből az egészből, mert bármit teszek, sosem lesz nagy szám, és csak ahhoz kell mindig jópofit vágnom, hogy a bátyám mekkora sztár.

Anyukámnak szerintem ez fel sem tűnt... párszor mondtam neki, mikor már idősebb voltam, persze azt mondta, hogy ez nem így van (pl. őt jobban szeretné, stb.)

De tudom, hogy mindig is máshogy reagált le dolgokat velem és máshogy a bátyámmal kapcsolatban, sőt, a mai napig ez megmaradt...

Nálatok gondolom más lehet a helyzet, mert írod, hogy sokat próbálkoztok. Sajnos így látatlanban nehéz elképzelni, hogy mi lehet nálatok a probléma forrása.

Egyébként 2 éve én is anya lettem. A fiammal nekem is sok nehézségem támadt a születése óta, viszont mégis úgy érzem, nagyon egy húron pendülünk. Nem is tudom, ez minek a köszönhető... ugyanígy családon belül apum felé húzok inkább (mi mind nagyon hasonlítunk egymásra, apum-én-fiam), míg anyukám és bátyám szintén...Nem tudom, ennek mennyi köze van hozzá.