Aki azt a nevet adja a gyerekének, hogy mondjuk Kovács Réka Kata, az belegondol abba, hogy ez hogy hangzik?

Nálunk a vezetéknév ma-ra végződik, így simán kilőttem a ma, mi, no, ki-val kezdődő keresztneveket. :)

Egyszer amúgy ezt már leírtam valahol, és többen írták, hogy szerintük hülyeség, mert senki nem fogja makizni a gyereket, de én úgy voltam vele, hogy enélkül is képesek a gyerekek csúfolódni, úgyhogy nem adnám alájuk a lovat. :)

Sosem szólítja az ember a gyermekét az egész néven , sőt életében is keveset használja az egészet kimondva, valamint a masodik keresztnév el is felejtödik a gyereket meg az elején mindenkinek úgy mutatják be, majd 1 évesen már csak Réka .

Mindenki azt adja ami neki tetszik!

A Jakab Bernadett példádon jót röhögtem:-) Normális embernek eszébe sem jutna a "kabbe", ami ugye ebben a formában nem is jelent semmit. Amúgy is az ember szótagokra bontja a szavakat, úgy meg kabber lenne.

A Kovács Réka Katával sem látom a problémát. Talán az a baj, hogy az egymással alliteráló két név nincs egymás mellett? És akkor mi van?

Van egy csomó név, amit pl. pont a furcsaságuk miatt szeretek. Vedd Till Attilát: Tilla. Tök jó! Kár lett volna, ha a mamája túl sokat gondolkodik...

Furcsa dolog a névadás.

2 kamaszomnak olyan neve van, amivel még nem találkoztam máshol. Mondták, hogy hú, de csúfolni fogják őket. Soha nem kaptak kritikát, általános tetszés övezi a nevüket.

Egyik ovisomnál volt egy név, ami iszonyúan tetszett, saját találmány, de nem adható. Választottunk olyat, amit így lehet becézni. Ment a szöveg, hogy ez hülyeség. Mi vegyesen használjuk, az oviban csak a "becenevét" használják, annyira telitalálat.

Legkisebbemnél azt mondták, olyan kemény név, hogy még én sem fogom tudni így szólítani, majd mindenki hülye beceszókat aggat rá. Első pillanattól a nevén szólítjuk, és senki nem próbálta becézni, mert úgy jó, ahogy van.

Akkor min is kell annyit gondolkodni? Van határa a józan észnek, azon belül kell maradni. A kérdező példáival meg nincs gond.