Mit gondolsz a szülés folyamatáról?

A kommentjeid után elgondolkodtam, hogy írjak-e egyáltalán, mert szerintem semmi gusztustalan nincs a dologban...

Ez a természet, így lettünk megalkotva, ennél természetesebb dolog nincs a világon...

Maga a terhesség is egy csoda, hogy egy élet nől benned. Néha tényleg kicsit Alien-es, de édes érzés, mikor mocorog. Imádom, ahogy nől a pocim, szépnek érzem magam, és imádom. Férjem is imádja, ahogy változik a testem.

A szülés meg megint csoda. Én a gyorsan könnyen szülők közé tartoztam első lányommal, bármikor újracsinálnám és fogom is 2 hét mulva.

Apás szülés volt, bár férjem nem nagyon akart bejönni, illetve azt mondta, hogy ő semmit nem csinál, csak áll a fejemnél és fogja a kezem.

A szülés maga nagyon érdekes érzés volt, sosem gondoltam volna, hogy valami ilyen erővel akar majd kijönni belőlem. Fura, hogy valamit ennyire lehet és kell nyomni, és hogy ennyire tud feszíteni, de én nem a fájdalom szót használom az egész folyamatra.

Férjemről meg annyit, hogy ott volt, megleste, elvágta a köldökzsinórt, és megnézett, miután vágtak de még nem varrtak össze. Nem lehettem szép, de nem lett rosszul sőt, még rossz érzés sincs benne, egyáltalán nem viselte meg. Még én is láttam egy nyomásnál, hogy némi véres magzatvíz fröccsen a szülésznő ruhájára, elnézést akartam kérni, de rájöttem, hogy nem én tehetek róla, és nyilván nem elsőször történt meg vele ez sem.

Igen, nyálkás, véres,talán egyeseknek büdös is-én nem éreztem és férjem sem- de ettől még szép az egész. Én imádok szülésvideókat is nézni, ahogy elkezd kibújni a kis feje, majd kicsusszan az egész pici. Csodás.

Ti, akik azt írjátok, hogy gusztustalan a szülés, kérdem én tőletek: hogy is kerültetek erre a világra? Tán a gólya hozott benneteket? Neeeeem, bizony MEGSZÜLETTETEK! Tudjátok, olyan gusztustalan módon! (Ha anyátok így gondolkodik, most itt nem tudnátok ilyen baromságokat írogatni!)

Hogy szakadt volna az ilyennek az anyjába a feje....

Szia!

Én is 2x szültem már, 2 óriásbébit, az 1. fiam 4080 gramm volt, a 2. 3930. Mindkettőt természetes úton, ami valami kegyetlen, semmivel össze nem hasonlíthatóan fájdalmas.

De nem is a fájdalom a legrosszabb az egészben, hanem az a kiszolgáltatottság, ami a kórházakban van. Hogy felfektetnek egy ágyra és utána akkor turkálnak beléd, amikor csak akarnak. A nagyfiamat a Szt. Istvánban szültem 3 éve, ami az egyik legjobb, baba- és mamabarát kórház, háááát nem tudom... Szülésznőm (fogadott) úgy gondolta, hogy méhszájvizsgálat közben megvár egy fájást. Előtte 2-3 percesek voltak, na akkor pár percig egy sem jött. Közben végig bent tartotta az ujjait...

Na szóval ezek nagyon kellemetlen dolgok, amiről tényleg nem sokan tesznek említést.

De persze ez akkor is igaz, amikor bármilyen panasszal, betegséggel kórházba kényszerülünk, akkor sem igazán vesznek emberszámba. Csak szülésnél annyival rosszabb, hogy ott ráadásul a nők számára legérzékenyebb helyen folyik a turkálás :)

De amúgy, tényleg happy end és tényleg pikk-pakk vége a fájdalomnak, amikor végre megszületik :) A másodiknál csak az tartotta bennem a lelket és végig azt mondogattam magamban, hogy mindjárt vége és utána olyan lesz, mintha hirtelen elvágták volna a folyamatos fájdalmat :)

Szerintem ezt minden nőnek át kellene élnie, ha már egyszer így lettünk megteremtve (biztos nem véletlenül...)

H.

szia. tök jónak találom a kérdésedet. én 8 hetes szültem, komplikációmentes terhességem és szülésem volt. próbáltam a szülésre felkészülni könyvekből, netről, stb, de utólag belátom hogy tök felesleges volt. Erre nem lehet felkészülni, nem tudhatod hogy pont mikor jön rád a szülés. nekem szerencsém volt, 2,5 óra alatt meglett a kislányom. fájni fáj az biztos, és hazudik aki azt mondja hogy nem fáj. gátvédelemmel akartam szülni, de a baba feje túl nagy lett (34cm) a hüvelyem meg túl szük volt neki, ezért vágni is kellett és repedtem is. hát a varrás nem egy leányálom az biztos. néha még mindig fáj odalent, pedig már régen kiszedték a varratot.

a férjem végig jelen volt a szülésnél, ő azt mondta hogy baromi nagy élmény volt neki, csak az volt a rossz hogy látja hogy fájtam, és nem tudod segíteni. de tényleg én is kötelezővé tenném a pasiknak :-) arról nem is beszélve, hogy nagyon sokat tudott segíteni a férjem (innivalót hozott, masszírozta a lábamat mert nagyon elzsibbadt, stb).

Én emberséget és tiszteletet kérnék a szülő nőknek,mert sok kórházban,ordibálnak velünk, egy helyen kell szülnünk más nőkkel, úgy fejnek a csecsemősök mintha tehenek lennénk.

Az egész egy nagy gusztustalan és fájdalmas folyamat,mind eked mind a gyereknek,mégis senki sem tojik rád.Ha olyan a férjed,akkor még ő is inkább magára gondol, a doki csak azt nyögi,h ugyan nem fáj az annyira(anyád píje)...és így tovább..

Méltóságot és emberséget szeretnénk és kevesebb fájdalmat