Mit gondolsz a szülés folyamatáról?

de jó, köszi! :)

na szóval, még nem szültem, de veszélyesnek gondolom, sokféle komplikáció felléphet, fájdalmasnak, és ettől félelmetesnek is.

nem hiába csak biztonságos környezetben, vagyis kórházban tudom elképzelni a szülést.

te szültél már?

Szia!

Én 2x szültem. Az a véleményem,hogy maga a terhesség sem egy leány álom. Legalább is nekem nem volt az. A folyamatos rosszullétek,az hogy a végén már megmozdulni is alig tudtam annyira fájt mindenem. Nem tudtam semmit enni mert mindentöl fájt a gyomrom. A második terhességemnél a jósló fájások már a 36. héten kezdőttek,és felértek az igazi fájásokkal.Szóval nem volt valami kellemes.

A szülés maga nekem nem is volt olyan rossz,mivel az első gyereket fájások nélkül szültem,azaz volt egy fájásom közvetlen a tolófájás elött. Olyan szinten,hogy 18:30-kor rátettek a ctg-re és azt mondták,hogy itt majd csak talán reggelre lesz baba,mert a gép szerint nincsenek fájásaim.Aztán 20:20-kor már a kezemben volt a baba.(Még jó,hogy be kellett feküdnöm elöbb a kórházba,különben otthon szültem volna meg)Miután meglett vartak,na az az ami nagyon fájt,azt hittem leugrok az ágyról. :-) A második babánál már voltak fájásaim.A hugom volt velem a szülőszobán,ő azt mondta,hogy ezek a fájások még semmik(nekem nagyon fájt) mert ő 5 hónappal elöbb szülte a keresztfiamat és neki sokkal jobban fájt. A lényeg az,hogy nekem nem erősödött be a fájás,vagyis elég gyenge fájásokkal szültem meg a végén. (az hogy mi a gyenge fájás hagyjuk,én azt hittem nem birom tovább és kértem fájdalom csilapítót.Hát nem adtak,mert már jött is a baba. Ő 14:30 körül kezdett fájni és 17:57-re lett meg. Eléggé szerencsés alkat vagyok,hogy ilyen könnyen szültem,mert itt olvasgatom ám a tizen x órás vajudásokat. Nekem ez hál istennek kimaradt.Tisztelem azokat a nőket akik ezt kibírják. Nekem ez is éppen elég volt. :-) Az a véleményem,hogy aki még nem szült,nem is tudja mi az az igazi fájdalom.

Az előző vagyok.

Még annyit,hogy én minden apukának kötelezővé tenném azt,hogy a szülésnél ott legyen. Mert azt mondják: Én nem megyek,mert nem birom nézni a fájdalmat,meg nem birom a vért. Hát kérdem én,a nőt erről megkérdezik? Hát nem. Csak annyit mondanak: Úgy szeretnék már babát. Hord ki,szüld meg. Én meg majd ha meg lesz játszom vele.

Persze tudom vannak kivételek. Minden tiszteletem az övék. De az én párom sajnos nem ilyen. :-(

Én hármat szültem. Az elsőnél azt sem tudtam igazán, hogy mit kell csinálni. Hiába olvas utána az ember, ezt nem lehet igazán megérteni, át kell élni. A másodikat éreztem a legfájdalmasabbnak (talán) de nem tartott sokáig, fél 1-től 3 óráig összesen, ebből 1 óra volt igazán kemény. A harmadik még ennyi ideig sem tartott,ott nem volt idő semmire. A fájások nagyon rosszak, én is "könyörögtem" fájdalomcsillapításért, de összességében nem tartott sokáig az igazán fájdalmas szakasz.

A terhesség végére az ember lányának annyira elege lesz már a nagy hasából és az azzal járó kellemetlenségekből (állandó pisilés, cipőfelvételi nehézség és még aludni sem lehet egy jót, mert nincs olyan pozíció ami kényelmes lenne stb.), hogy már igencsak örül, ha megindul a szülés!

Amióta világ-a világ,a nők terhesek voltak,és szültek gyereket.Régen tudomásul vették,hogy ez természetes folyamat,és nem csináltak belőle problémát!Ma viszont a nők összeolvasnak mindenfélét és egymást ijesztgetik.Csodának állítják be,amiért őket valamiféle trónra kellene emelnie a férfiaknak.

Csak annak lenne szabad gyereket vállalni,aki tudomásul veszi,hogy nem csak az ő érdeme,hogy anya lesz,hanem a párjáé is.És a gyerek megszületése után is mindkettőjükre szüksége van a babának.

nekem 3 gyerekem van.Mind a három terhességemnél az utolsó napig dolgoztam,és senki nem ajnározott sem otthon,sem a munkahelyemen.És nem is hiányzott.

Mindhárom szülés másképpen zajlott.Akkor még nem adtak fájdalomcsillapítót,de nem is kértem volna.Az utolsó volt a legnehezebb.Sok függ attól,hogy a szülő nő mennyire tud uralkodni magán.Aki hisztizik,annak sokkal jobban fáj,mint aki megpróbál arra gondolni,hogy ezt ki kell bírni.

Azt pedig,hogy a férjem ott legyen,nem is szerettem volna.Nem hiszem,hogy attól jobb apa lesz valaki,ha végignézi a szülést.De egy vajúdó nő ,nem felemelő látvány,főleg ha még hisztis is. Ez persze mindenkinek magánügye.

Ami a fájdalmat illeti:Az első előtt mondta nekem egy idősebb kolleganő:Ha úgy érzed,hogy már nem bírod a fájdalmat,akkor gondolj arra,hogy mindjárt itt a baba.És igaza volt.

Még valami a fájdalomról: egyidőben gond volt az epémmel.Görcseim voltak,3 napig epét hánytam,sem enni,sem inni nem bírtam és semmi nem segített.Az sokkal rosszabb volt,mint a szülési fájdalmak.A szülésnek legalább volt értelme,de ezeknek a görcsöknek nem.