Csak nekem szúrt szemet? Nekem furcsa ez?

"Nem is kell egész nap rá gondolni de akkor nem is kellett volna ekkora feneket keríteni neki. Sajnáltatta magát szerintem. " Feneket keríteni neki??? Egy gyerek halálának akit 8-9 hónapig minden porcikájával a sajátjának érzett és megszült??

Csak nekem szúr szemet, hogy mennyire érzéketlen, pletykamániás, üres szívű pixa vagy??? Az ilyen ember az aki remélem hogy visszakapja a világtól azt amit érdemel és fogsz érezni hasonló fájdalmat és az emberek majd téged is megvethetnek egy hasonló szituációban. Az agyam eldobom. Hogy mersz ítélkezni valaki gyászán????

6-os vagyok!

Mèg annyit hozzàtennèk hogy nekem is voltak "bíràlóim", a megmondóemberek. Akik a kisfiam halàla utàni időkben azt hangoztattàk hogy ideje lenne összeszednem magam, mit sajnàltatom magam, majd lesz màsik ès az ezekhez hasonló "èrtelmes" mondatokat puffogtattàk.

Èn nem sajnàltattam magam, senkinek nem panaszkodtam, az hogy feketèben gyàszoltam ès nem volt kedvem csevegni meg vihoràszni èrtelmetlen dolgokon az èn magànügyem. Az, hogy mennyire fàjt nekem csak ràm tartozott, had döntsem el èn hogy gyàszolok. Az, hogy lesz màsik a vilàg legostobàbb mondata. Mert nem màsikat akár senki, egyik gyerek sosem pótolja a màsikat. A fàjdalom, az üressèg mindig ott marad az emberben èvek múltàn is.

Èn mèg 6 èv utàn is pityergek ha szülinap, nèvnap, karàcsonykor kimegyünk a temetőbe. Egyèbkènt lelkileg jól vagyok, azóta született egy kistesó. De ettől eltekintve hiànyzik az elsőszülött fiam, csak megtanultam együttèlni a hiànyàval.

Egy ilyen traumàt csak az tud igazàn àtèrezni aki maga is àtèlte. Borzasztó fàjdalmas elveszteni azt akit mindennèl jobban szerettèl, ruhàt vinni amiben eltemetik, a temetèsről intèzkedni.

Mi vettünk akkor egy szív alakú aranymedàlt ami fèlbe van "törve" ès egy nagyon pici nyaklàncot, mert a ravatalozóban rà akartuk rakni. Az èkszerèsz megkèrdezte hogy kinek vesszük....mintha kèst forgattak volna bennem.. mondtam hogy a kisfiúnknak. Erre azt mondta hogy szèp ajàndèk lesz, ha nagyobb lesz menjünk vissza ès segít vàlasztani hozzà egy nagyobb szebb làncot.... amit felnőttkoràban is hordhat.... Azt akartam hogy megnyíljon alattam a föld.... persze nem mondtam semmit.

A szív medàl egyik felé az èn nyakamba van, a màsik örökre a kisfiam nyakàban.

Sokan nem èrtik akik tudjàk, de nem is èrdekel ők mit gondolnak. Nekem ez fontos ès kèsz.

Igen, Neked furcsa. Valószínűleg még nem veszítettél el igazán komoly hozzád tartozót, vagy nagyon rég lehetett. Az emberek a felnőtt emberek halálánál azt mondják: részvétem. Esetleg mesélnek arról, mennyire szerették ők maguk is az illetőt.

Egy pár napos/hetes/hónapos gyerek halálával még azok sem tudnak mit kezdeni akik a felnőttek halálakor normálisan viselkednek. Ezért aztán legtöbben hülyeségeket beszélnek. Ettől meg az ember lányának leginkább sírni van kedve. Ezért aztán úgy tesz, minta nem történt volna semmi. Igy nem bántják meg az utcán, a boltban, a melóhelyen és nem kérdeznek, inkább azt mondják, hogy érzéketlen bunkó, de hidd el néha ez is jobb, mint hogy a melóhelyeden végigbőgöd a napot csak mert kolleganő "kedves" meg "törődő" meg mindenféle "jó" akart lenni.

16os vagyok.

utolsó, elnézést ha félreérthető voltam. én semmit rosszat nem szeretnék éreztetni az érintett anyukával. az "én belebolondulnék" kifejezéssel azt akarom mondani, hogy hatalmas erő kell hozzá, hogy egy ilyet fel lehessen dolgozni. én nem biztos hogy tudnám. nekem apukám meg halt kb 10éves koromba, nem is volt az apukám csak név szerinti és alig ismertem, de majd fél évig dokihoz jártam miatta. ha a saját gyerekem lenne...áhhh....

és igen milliószor hálát adok az istennek hogy nekem nem kell hasonlóval sem együttélni, DE ezt nem éreztetném, nem dörgölném senki orra alá. és az hogy eszébe juttatom, az véletlenül is, tudtomon kivül is megtörténhet.