Kire hallgassak, mit csinálok rosszul, velem van a baj?

Első babám. Kifogtuk, éjjel 4-szer kel, nappal egy órat se alszik. Szinte mindent végig próbáltam: ringatás, külön alvás, simogatva altatás, együtt alvás, babakocsi altatás sőt még Suttogó ès társai is. Ideig óráig működtek.

Napi 3-4 órát alszom. Alig van tejem emiatt. 2 óránként cicire rakom de úgy tűnik már nem lesz több. A hozzátáplálással elèg lassan haladunk, minden fogja a hasát.

Tudom sok levegő kell, ezért napjában kétszer háromszor kiviszem, mert altalaban max fél oraig marad meg a kocsiba.

A párom haza jon (elonyere valjek hogy kemenyen es sokat dolgozik) lecsesz hogy tvt mertem nezni - 20 percet, ha mar aludni nem tudok, addig a masik szobaba jatszott - . Lecsesz h a gyereket magam melle vettem valamelyik ejjel mert mar hulla kimerult voltam. Következetesseget hianyolja...probalok az lenni de neha szakad a cerna.....gondolom nem en vagyok az egyetlen aki neha az agyba veszi..

ilyeneket mond h nem nbeszelek eleget a babahoz es buta lesz...oszinten 18 orat van ebren...eleg nehez hozza folyamatosan beszelni.....meg hogy nem hurcolom eleget a lakasba hogy nezelodjon...nem, mivel a sok szoptatastol a derekam mint egy nyolcvan évesé.

Megmertem emliteni hogy az idei kerti szezonra nem biztos hogy lesz idom...lecseszett hogy ne a baba iranyitson....van mas valasztasom ha egyszer ilyen a termeszete???

Közben elvárás hogy lefogyjak (kb addig sex sincs) habár momentán az étkezés az egyetlen örömforrásom és szükséges is a tej miatt (60 kg vagyok, nem 120).

ő eljár heti egyszer a haverokkal, es mindent megteszek hogy ejjel ne kelljen a gyerekkel, soha nem kellett még éjjel altatnia. A háztartast egyedul viszem, emiatt soha nem panaszkodom, mivel folyton ebren vagyunk van rá időm. megyünk "nyaralni" nagyszokkel ami remek csak ha sir veluk az azt jelenti hogy nekem farasztobb lesz a nyaralas mintha itthon lennenk pedig itthon sem konnyu.

A baba mindenki mástol fél, most van ebben a korban, persze ez is az én hibám...

Nagyon szeretem a babam, a ferjem is, de ugy erzem most egy olyan godorben vagyok amibol senki sem segit kimaszni. Nincsenek kismamák a környezetemben, a barátnőim még gyermektelenek és nem értenek. Sokat sírok, kb úgy érzem magam mint egy kétlábon járó fejős tehén akit néha kiengednek legelni. A férjem csak a baba lelkével foglalkozik, kivülállóként fogalma sincs mit élek át. persze lehet hogy én látom rosszul a dolgokat és saját magam okozom a bajt. Szerintetek?