Milyen szülönek tartod magad?

A gyerek a tükröm és egyelőre tetszik, amit látok.

1 gyereket nevelek, várjuk a másodikat és sokszor veszem észre igen, hogy a szüleimhez hasonlóan járok el. Lazán kezelem, hagyom érvényesülni és önállóan is cselekedni (többnyire rá van bízva a döntése), de vannak szabályok és vannak mérföldkövek amikből nem engedek. Ezen kívül amiket tartok, azokat következetesen, ilyenkor max. az apja a mentőöve, de ezt meg is hagyom.

Nevelésről még nehéz beszélni, hiszen 9 hónapos csak. De inkább a laza kategóriába sorolnám magam.

Ha eljátszik egyedül, nem tolom magam az arcába, mert úgy gondolom, hogy így tanul meg koncentrálni.

Van egy bizonyos "riasztási határ", ami felett azonnal lépek, ez főleg egészségügyi szempontból van így. Ha tüsszent néhányat vagy hőemelkedése van, akkor nem megfigyelem, de nem riasztok orvost.

Ha komolyabb, vagy egyszerűen úgy érzem, hogy nem vagyok képes objektíven megítélni a helyzet súlyosságát, akkor inkább kihívom az orvost.

Nevelésben a következetességben hiszek. Egyelőre a sima "nem"-nél tartunk, pl ne egye a telefont, ne kapargassa a falat, ne szedje le rólam a szemüveget. A tiltást addig ismételgetem, amíg azt nem látom, hogy megértette. Egyelőre jól működik, mert bár még nyúl a szemüvegem felé, félúton magától megáll a keze, elgondolkodik és visszahúzza vagy más felé kezd nyúlni - úgy, hogy most már nem szólalok meg.

3 éves kisfiam van, és egy 3 hónapos kislányom. Én úgy érzem, elég lazán veszem a dolgokat. Pl. nem ragaszkodom foggal körömmel a délutáni alváshoz, ha nem kelt korán és nem fáradt, akkor rábízom, hogy akar-e aludni, vagy nem (persze nem akar :) ).

A napirenden is változtatok, ha úgy hozza egy program pl.

Édesség evésben sem korlátozom,bármikor hozzá tud férni ha akar, de abszolút mértékkel teszi. Persze ha nem így lenne, biztosan korlátoznám, de én úgy gondolom, hogy azért ilyen, mert nem "tiltott gyümölcs".

Mesét is nézhet amikor szeretne (általában reggel szokott), de egy idő után magától kikapcsolja a tévét, és megy játszani. Ahhoz ragaszkodom viszont, hogy hacsak nincs nagyon rossz idő, minden nap legyen kint a levegőn, kb. másfél órát van az udvaron most így télen, nyáron persze sokkal többet.

Nem ragaszkodom az önálló öltözéshez, vetkőzéshez, ha van kedve csinálja, ha nincs, akkor segítek neki, nem csinálok óriási balhét, ha mondjuk nem akarja levenni a cipőjét (olvastam már ilyet).

Az evésnél sem vagyok szigorú, bár nagy szerencsém van, mert mindent megeszik, de néha a végére már unja az ebédelést, akkor én etetem tovább.

Alvásnál sem ragaszkodom hozzá, hogy önállóan aludjon, mindig mesél neki este valaki, és megvárja míg elalszik. Mostanában általában az apukája, mert nekem a kicsivel kell foglalkoznom olyankor. Azt is megengedjük, hogy éjjel kijöjjön az ágyunkba, és ott aludjon tovább.

Ezeket azért így csinálom, mert én sok mindenre emlékeszem gyerekkoromból, főleg érzésekre, pl., hogy egy kisgyereknek mekkora biztonságérzetet ad mikor a szülei mellett fekszik és nem egyedül a sötét szobában, vagy arra, hogy az anyja hogy tud hiányozni.

Arra is emlékszem, hogy az evés, öltözés, stb. a gyereknek csak egy kellemetlen "muszáj" dolog, ami csak elvonja a játéktól, és egyáltalán nem érdekli.

Engem is hasonlóan neveltek, nem tiltottak semmit, de én magamtól tartottam be a szabályokat, és úgy érzem, hogy ennek köze volt ahhoz, hogy nem ragaszkodtak dolgokhoz foggal körömmel, hanem megbíztak bennem.

Pl. nekem is mindig elérhető volt az édesség, mindenhova elengedtek, de én mindig időre hazamentem, sőt, volt, hogy nem is határoztak meg időt, de hazamentem az utolsó busszal pl. magamtól a discoból.

Szóval én hiszek abban, hogy ha nem feszülünk rá valamire, akkor olajozottabban működik.

Nekünk eddig beválik, bár tudom, hogy sokak ezt nagyon rossznak tartják (pl. az alvás dolgot).

Szerintem orzaszto, bar a gyerekeim igy is szeretnek es rajonganak ertem. Raadasul minden gyerkoc hatalmas erdeklodessel van irantam, ha bemegyunk egy kozossegbe. Egybol leulnek hozzam jatszani, mondokazni, stb.

A lanyaim 4 es 1 evesek. En inkabb a masodikba sorolom magam. Nem szeretem a szemtelenseget, feleselest, csapkodast, stb..ez ugye egyenlore a nagyobbiknal igaz. A kicsinel (nagynal is ugyanez volt) nem szeretem, ha nem kepes normalisan enni, jatszik kozben, csapkod, keni szet az etelt. Neeeem, ez nalam..huuu, takaritok azonnal ezerrel. Ezt egyebkent apukamnak koszonhetem. O volt ilyen, hogy nem birta es birja, ha vki jatszik az etellel es nem "tiszteli", amit kap. Raadasul a rendetlenseg sem volt a szive csucske. Mondjuk ez nekem sem.

Sok mindenben laza vagy es engedem a lanyaimat felfedezni/elni, de mint minden mas szulo, en is harapok, ha 10*-re is a konnektorral akar jatszani, a kutya kajat szeretne megenni.

Igen, elofordul mind a ket gyereknel, hogy kap a popsijara egyet vagy a kezere. A nagyobbiknal a sarokbaallas is jellemzo. Ha most nem foom meg ot, akkor a kesobbiekben a fejemre no.

Nekem egyebkent halalom, amikor elmegyunk vhova es a szulo nem kepes raszolni vagy nevelni a gyereket. Utalom, hogy a jatszoteren nekem kell elmagyaraznom az x eves gyereknek, hogy miert ne dobalja/rugdossa a homokot, mert anya/apa majom szeretetben neveli a gyereket es ha raszol vagy neveli, akkor mar neki (szulonek) van lekifurdalasa.

Lehet lepontozni meg kritizalni, de meg egyik gyerek se halt bele abba, hogy a azulok szabalyokat allitottak fel es ugy neveltek a gyerekeiket. Maximum elonyukre valt es normalis felnott emberkent betudtak illeszkedni a tarsadalomba.

Az mmeg hozzatartozik a valaszomhoz, hogy a fenekre/kezre csapas az utolso fazis nalam. Nem azonnal reagalok igy a yerekeim viselkedesere.

A "NEM" szot hasznalom tiltasnak. Kezdetben, amikor meg kicsi volt a nagy es most a kicsinek is csak mondom, hogy nem szabad. Stb.. A nagynak mar 1,5 eves kora ota magyarazom miert. Akkor mar fel is fogta, hogy miert mondom.