Szigorú szülőnek tartod magad? Milyen módszerrel bünteted?

Én inkább következetesnek tartom magam, mint szigorúnak.

Büntetni konkrétan a 3 évest már szoktam, a 16 hónapos még tanulgatja, hogy mit lehet és mit nem.

A módszerek teljesen attól függenek, hogy mit "követtek el".

Pl. ha játszani dobálózni kezdenek az étellel, akkor el kell menni az asztaltól és befejezték az evést.

Ha a fürdőkádból literszám kilocsolják a vizet, ki kell szállniuk és vége a játéknak.

Ha összerajzolják a falat, vagy valamit, amit nem szabad, eltesszük néhány napra a ceruzákat/zsírkrétát.

Ha hisztizik a nagyobb, őt be szoktam küldeni a szobájába, és ott hagyom, de ennek általában az a vége, hogy nekem kell megvigasztalnom. Ezt igyekszem úgy csinálni, hogy beviszem én magam, aztán ott hagyom és kijövök...

Pofont egyszer kapott tőlem eddig, amikor a húga sálját úgy elkezdte ráncigálni, hogy fojtogatta.

De előfordul olyan, hogy megkérem, rámoljon el, erre felszólítom vagy háromszor, ha nem csinálja, akkor beígérem, hogy aznap az egyik esti mese elmarad. Ilyenkor rajta áll, hogy nekilát, vagy sem...

Hát valahogy így. :o)

Nem megy tökéletesen, de összességében elégedett vagyok.

Nálunk ugyanaz van mint a Második válaszolónál, csak a bölcsiben. Itthon általában fegyelem van, következetes és néha szigorú is vagyok. Ha rossz, mehet a sarokba. Nasi akkor van, ha reggelizett/ebédelt stb előtte szépen. Lefekvés előtt, ha elmegyünk otthonról, stb össze kell pakolni. Ezzel nincs is gond, szófogadó kislány. (Persze hisztik nálunk is vannak bőven)

A bölcsödében viszont harap, üt. Már egy éve jár és nem múlik ez az erőszakossága.

az én kislányom 2 éves. igazából rosszalkodni nem szokott, nem csinál tiltott dolgokat, ha csinálna, akkor elég azt mondani, hogy ha nem hagyod abba, akkor elveszem tőled ....-t (azt amivel épp nem rendeltetészerűen bánik). ez hatásos. persze emondom neki, hogy miért nem szabad az adott dolgot. inkább nála a dackorszak abban nyilvánul meg, hogy valamit kéne csinálni és ő csakazértse....öltözni, pelenkázni stb. vagy behisztizik hogy nem kaphat még egy pohár almalevet miután már megivott kettőt és az utolsó előtt szóltam neki hogy ez az utolsó, hogy holnapra is maradjon. ilyenkor ha elkezd hsztizni, hagyom, olyankor egyből jön, felkapaszkdik, és ott megnyugszik az ölemben. aztán megbeszéljük az esetet. ha nem akar jönni pelenkázni öltözni, megpróbálom észérvekkel meggyőzni, ha nem megy, akkor jön az erőszak, vagyis felkapom, és elkezdem az adott műveletet. megpróbálom elterelni a figyelmét valami nagyon érdekessel, amivel ki tudom esetleg zökkenteni. egy idő után abbahagyja.

szóval én nem mondom magam szigorúnak, inkább következetesnek, kevés mindent nem szabad de az komoly tiltás. és amúgy 2 éves létére általában nagyon kis fegyemezett is. szobafogságra alkalmatlan, megrémülne, hogy miért zárom be, a verésnek nem vagyok híve. szeintem merőben alkalmatlan eszköz, szidni se szoktam, inkább éreztetem vele, hogy helyetelen amit tett, és én szomorú vagyok miatta, de nem őt utasítom el, hanme amit csinált.

ő ilyen kis mimóza, csínján kell vele bánnom. de nem neveletlen meg semmi ilyesmi.

Talán igen. Ha a mai divatos nevelési elveket vesszük alapul, akkor igen, szigorú szülőnek tartom magam. Szigorú, de következetes és szerető. Ahogy az iskolában tanultuk: meleg, korlátozó.

2. válaszolónak: Igen ez gyakori probléma a gyerekeknél. Minden szülőnek úgy kellene nevelnie a gyermekét, hogy akkor is tudja mi a helyes ha a szülő nincs jelen. Én is kipróbáltam sok sok nevelési elvet, de nem sikerült a mi kis játszmáinkat megszüntetni.

Szerencsére rátaláltam egy olyan módszerre amivel azonosulni tudok és úgy néz ki, hogy ez be is válik.

Kislányom 7 éves így féltem, hogy talán késő lesz változtatni, és meg is lepődött kezdetben, de aztán megértette, hogy szeretem őt és ezért várok tőle önuralmat, engedelmességet, és, hogy vállalja a tettei következményeit. 10 hónapos kisfiammal talán már könnyebb lesz, bár ő már most nagyon akaratos és konok.

Szóval itt egy film, ami nekem sokat segített. Elsősorban keresztényeknek szól, de ajánlom mindenkinek akinek gondjai vannak gyermeke magaviseletével:

[link]

Érdekes, amiket írtok. Nálunk pont az ellenkezője van. Kislányom mindenhol tündér, szófogadó, kedves jó kislány, ahova "kölcsön adom". Oviban is csak dicsérik, nagyinál is angyalka, aztán itthon meg kiveri nekünk a balhét. :o)

Sokan nem is hiszik el, amikor azt mondom, mennyire hisztis tud lenni.

Bár én nem bánom hogy így van, és nem fordítva...