Hogy legyek majd jó anya?

Egyszerűnek hangzik, és ha ráhangolódszk, tényleg az. Szeresd nagyon a babádat, de okosan szeresd! Ne csak a pillanatnyi érdekeit tartsd szem előtt, hanem mérlegeld a következményeket is. Add meg neki azt, hogy bízhasson benned, hogy tudhassa, rád mindig számíthat. De ahhoz, hogy jó anya legyél, tedd meg azt is, hogy segítesz a párodnak, hogy ő pedig jó apa legyen. Sokszor azt veszem észre, hogy a "fanatikus anyukák" szinte kizárják a gyereknevelésből az apukát, nem várnak és nem is fogadnak el segítséget, sőt, semmit nem hagynak az apukának csinálni a babával. Én mit meg nem tennék, ha a fiamnak lenne apukája, de sajnos nincs neki, hát ezért nem tudom megérteni, hogy valaki ezt a magától értetődő segítséget eldobja magától, ráadásul egy gyereknek szüksége van (lenne) apára is. Szóval ne akarj mindent egyedül csinálni, ez szerintem nagyon fontos.

Szóval szeresd nagyon a picit, legyenek meghitt pillanatok, teremts neki vidám, nyugodt otthont, kiegyensúlyozott környezetet. Pl. ne legyen otthon veszekedés, feszült légkör. Tudatosan kerüld a stresszes helyzeteket. Ha a baba nagyon sír, és el sem tudod képzelni, mi a baja, akkor is őrizd meg a nyugalmad, te maradj nyugodt és mosolygós, mert ha te is ideges leszel, akkor csak sokkal később fog megnyugodni. A jó anya szerintem olyan, aki nem veszíti el a fejét, hanem nyugodtan kezeli a helyzeteket. Ha már órák óta sír, és úgy érzed, te is mindjárt kijössz a sodrodból, vagy kétségbe esel, inkább tedd le, menj ki és fújd ki magad, számolj tízig, aztán menj vissza és vedd fel újra. Én nem vagyok híve annak, hogy ne hagyjuk sírni a babát soha, de ezt mindenki maga dönti el. Én inkább azon voltam, hogy nem szoktatom teljesen ölbe, mert akkor egész nap a kezemben lenne, és nálam olyan nincs, hogy este majd apa tartogatja, amíg kitakarítok. De ezt neked kell eldönteni.

Az mellett, hogy szereted, fontos, hogy neveld is. Manapság valahogy erre nem sokan gondolnak, nem tudom miért. Persze egy kisbabát nem sokmindenre lehet nevelni, de szerintem őket is lehet és kell is. Persze a java akkor kezdődik, amikor nagyobb, többet megért a világ dolgaiból. De erre is gondolni kell. Én fontosnak tartom, hogy a gyerekemet arra neveljem, hogy segítsen otthon, hogy tisztelje azt a munkát, amit más végez, vagy csak olyan elemi dolgokkal tisztában legyen (manapság sajnos már ez nem is olyan elemi), hogy tudjon köszönni, ha belép valahová, vagy hogy másokra is tekintettel legyen. Persze tudom, egy kisbabának ezt nem lehet megtanítani, hiszen ők még nagyon kis ösztönlények. De amikortól fel tudja fogni, hogy mit kérek tőle, akkortól megszokássá kell váljanak bizonyos dolgok. Ezzel az ő élete lesz könnyebb nagyobb korában, mert nem fogják azt gondolni róla, hogy egy bunkó, aki még köszönni sem tud.

Én nem ellenzem a gyermekneveléssel kapcsolatos könyveket, vannak egésze komplex könyvek is, amik ésszerű elvek alapján írják le, hogyan lehet elemi dolgokra megtanítani a gyerekeket. Nem olyan dogmatikus slágerkönyvekre gondolok, mint a suttogó, vagy akár a szöges ellentéte, a kontinuum elvvel foglalkozó másik könyv. Hanem pl. olyanra, mint Dr. Miriam Stoppard Babakönyve. Én sok hasznos tanácsot kaptam onnan. Akár olyan dologról volt szó, hogy hogyan tüntessem el a koszmót a fejéről, akár arról, hogy mikor tanácsos a babát kis kád helyett nagy kádban fürdetni (nem kötelező, csak tanácsos!!!), illetve, ha valami problémát okoz, akkor milyen módszerekkel lehet megoldani. Ezek tanácsok, amiket nem kötelező megfogadni, lehet, hogy neked sokkal jobb dolog jut eszedbe, de ha semmi nem válik be, akkor azt is ki lehet próbálni, amit a könyv leír. Hát én most hirtelen ennyit tudok a témában írni. A legfontosabb, hogy ne görcsölj ezen, jönni fog minden magától!