Ha megtudnad hogy terhes vagy és a volegenyed nem akarja a gyereket hogy döntenél?

Az anyaság érzése sokkal fontosabb lenne számomra.

1,Az a gyerek semmiről nem tehet így nem érdemli meg,hogy egy abortusz által megöljék szegényt.

2,Ha most eleveted akkor lehet ebben az életben már gyereked sem lehet.

3,Ti nem figyeltetek oda eléggé!

Gondolj bele. Tükörbe tudnál nézni azzal a tudattal,hogy megöltetek egy ártatlan gyermeket abortusszal ami ráadásul a sajátod. Nem gondolnám..

Talán most igen de gondolj bele. Elvetedet. Pár év múlva lesz egy rakás gyereked. 60 éves fejjel ha rájuk nézel milyen lesz arra gondolni,hogy lehetne még egy de ti nem akartátok.

Ha már a gyermek meg van a felelősséget vállaljátok és ennyi...

Figyelj!

Első és legfontosabb dolog, hogy, ha valaki nem akar gyereket, akkor védekezik.

Ketten kell ezt megbeszélni. Mérlegeljétek az anyagi helyzetet is és azt is, hogy a lehetséges döntések hogyan hatnának majd ki a továbbiakra. Véleményem szerint egy gyerek várása és vállalása a boldogságról kell szóljon és arról, hogy az csakis a tiétek. Ha egyik nem akarja, vagy egyik sem, és csak azért vállaljátok, mert nem tudtátok megbeszélni, s mert felelőtlenek voltatok, akkor sajnos tudjátok mi lenne a helyesebb. Ha én abban a helyzetben lennék, amit ide leírtál, akkor bármilyen csúnya is az abortusz és bármennyire is elítélem, szégyenszemre azt választanám... Vagy, ha legalább egy kicsit is tartanátok össze, vagy az anyagi helyzetetek jó, akkor meg lehet kockáztatni a gyereket... Ha neked a párod és az anyaság érzése között kell választanod, akkor válassz egyedül. De komolyan, nem vagy még annyira felnőtt, hogy ezt a pároddal eldöntsd? Hány éves vagy?

én ezek után nem tartanám meg a kedves vőlegényt sem.

oké nem akartátok, de benne van a pakliban. ha a nehéz időkben sem áll melléd, egyedül hagyna a felőlséggel, én kiraknám.

a gyereket te tudod, hogy megtartod -e.

Még a legeslegelején tisztáztuk, hogy mi lenne, ha védekezés mellett becsúszna, és mind a ketten azon voltunk, hogy megtennék mindent, hogy "maradhasson".

No, ha ennek ellenére, immáron a vőlegényemként úgy döntene, hogy neki nem kell, akkor mehetne is. Nem a gyerek, hanem a pasi. Mert ezek szerint mégse lennénk egy húron.

Mondjuk csak akkor lett a vőlegényem, amikor eldöntöttük, hogy lassan jöhet a gyerek is, így pedig tényleg furcsa lenne a döntése.

Ha nincs más gond, mint az, hogy korán jött, akkor én már csak elvi okokból is megtartanám. Szóval ha nem arról lenne szó, hogy tuti éhezés, hajléktalanság, kilátástalanság várna ránk, ha megtartjuk, akkor nem vetetném el.

Ha a vőlegényem emiatt akarna elhagyni, hát tegye. Ha egy váratlan esemény következik be, és nem képes velem együtt szembenézni vele, akkor jobb is, ha megy.