Mit tennétek a helyemben, kockáztatnátok vagy kivárnátok a megfelelő időt?

Ha minimális gyerektartás mellett is képes vagy felnevelni a picit, akkor irreálisak a félelmeid.

Nem maradnék egy ilyen kapcsolatban. Áltatod magad, hogy a gyereknek így jó.

Az a baj, hogy beleragadtatok egy olyan helyzetbe, ami egyikőtöknek sem jó. Mert ne hidd, hogy ezt hosszú távon a lányotok nem sínyli meg. Ha nincs is hangos veszekedés, de ezt az érzelmi sivárságot ő is érzékeli. Azt akarjátok, hogy ilyen mintái legyenek egy kapcsolatról? Ha így nő fel, felnőttként jó eséllyel ő sem fog tudni normális párkapcsolatot kialakítani és teljesen normálisnak, evidensnek fogja tartani a boldogtalan családi légkört.

Szóval csak a gyerek miatt kár maradni, ezzel többet ártasz, mint használsz.

De a férjed miatt is kár maradni, mondván, hogy neki akkor nem lesz senkije. Felnőtt ember, nem foghatod a kezét élete végéig. Ő törődik azzal, hogy te milyen rosszul érzed magad ebben a kapcsolatban? Mármint tényleg tesz is érted valamit? Mert nekem úgy tűnik, hogy nem. Akkor te miért érzed kötelességednek, hogy vele maradj? Ne áldozd az életed egy ilyen emberre, hiszen te is csak egyszer vagy fiatal, hetven évesen már hiába keseregsz azon, hogy elment melletted az élet.

Teszem hozzá, az a mentalitás sem túl egészséges, ha neked az egyetlen boldogságod a gyerek. Érteni értem, hogy miért van ez így, de attól még nem jó. Bármennyire is a gyereked, azért mégsem azonos veled. És ha egy rajtad kívülálló személyen múlik a boldogságod, az sosem vezet jóra. Ő is érezni fogja ám, hogy ez számára mekkora felelősség, és olyan megfelelési kényszert pakolhatsz rá a későbbiekre nézve, hogy idős koráig azt fogja nyögni.

Azt meg komolyan ne vedd már, hogy apuci azzal fenyeget, hogy elveszi a gyereket. Mégis miért tenné? Te magad írtad, hogy nincs hozzá semmi türelme, nem játszik vele, nem foglalkozik vele. Ha el is vinné (amit nem fog megtenni), három nap után sikítva vinné vissza, mert nem tudna vele mit kezdeni. De ezzel ő maga is tisztában van, esze ágában sincs elvinni. De még ha lenne is, miből gondolod, hogy ezt meg tudná tenni? Ha a gyerek hozzád kötődik jobban, a nevelésében eddig is te vállaltál nagyobb részt, és el is tudod tartani, akkor kár ezen aggódnod. Nem úgy megy ám, hogy csak úgy elviszi a gyereket, és kész passz.