Mennyi elvedet adtad fel, mikor megszületett a babád? Pl. : adok/nem adok neki cumit, veled/egyedül fog aludni, nem fogok vele soha kiabálni, következetes leszek, stb.

Cumit már a kórházban kapott, nem volt gondom vele, de nyilván már itthon is kellett neki!

Egyedül alvás: itt tartottuk magunkat egy darabig, 7 hetesen átkerült a saját szobájába. Aztán nagyon rossz alvó lett, kiderült,hogy tejallergiás (sokáig nem vették észre), éjszaka fájt a hasa stb. így egy idő után többet aludt velünk,mint a szobájában! De két éves korában visszaszokott! :)

Érdekes, én soha nem gondoltam,hogy nem fogok rávágni mondjuk a kezére, vagy a fenekére. Nem kaptam sokszor gyerekkoromban, csak ha tényleg nagyon indokolt volt, de nem álltam meg a fejlődésben. Ha 40-edszerre is látom,hogy a konektorba akar dugni valamit, és 40-szerre sem érti meg hiába magyarázom,hogy veszélyes, akkor bizony rácsapok a kezére.

Nagyon vicces, az első hozzászóló szinte ugyanazt írta, amit én akartam, még az „ember tervez, gyermek végez” szólást is bírom. :)

Számomra a legnagyobb tanulsága a gyereknevelésnek, hogy rugalmasnak kell lenni, és az adott gyerekhez és adott szituhoz alkalmazkodni, természetesen bizonyos határok között. Lehetnek az embernek nagy elvei, de minél keményebben hisz bennük, annál keményebben fogja megkapni a „sorstól”, és jön rá, hogy micsoda hülyeség a világba üvölteni, hogy „márpedig én…”

Részletesen:

– cumiellenes voltam, mégis benyomtam a szájába, mikor már nem volt jobb ötletem, de végül nem kellett neki, hála istennek;

– az volt sokáig az elvem, hogy „alvó gyereket nem keltünk fel”, viszont mivel még 5 évesen is bepisilt éjjel, szembementem az elvemmel, és kipróbáltam az éjszakai keltegetést – kb. 1 hét alatt meg is oldódott a probléma;

– azt gondoltam, nem fogom neki ugyanazokat a marhaságokat a fejéhez vágni, amikkel engem traktáltak otthon (pl. „amíg az én kenyeremet eszed” és társai), aztán azon kaptam magam, hogy ha nem is szó szerint, de gyönyörűen ömlenek a számból a gyerekkoromban hallottak, amikor iszonyúan felidegesít a gyermek (nyilván nem csecsemőről beszélek itt :));

– azt gondoltam, nem fogom soha a mesefilmeket bébiszitternek használni (nincs tévénk egyébként, a számítógépen nézünk filmeket/meséket), aztán mikor eljött egy korszak, midőn a gyermek hajnali 5-kor kelt hétvégén is, feladtam ezt is, és bizony hogy benyomtam neki egy mesét, hogy alhassunk még egy kicsit;

– nem fogok kiabálni / következetes leszek: igyekszem, igyekszem, de sajnos néha „eldurran az agyam”, illetve belemegyek dolgokba, amelyekbe nem kéne…

Szóval igen sok elvemet feladtam már. :)