Lehet szülés utáni depresszió?
10 hónapos most a fiam, pár héttel ezelőttig semmi bajom nem volt. Persze az első időszak nehéz volt, de szerintem mindenkinek az. Most néhány hete valami megváltozott bennem, úgy érzem senkit nem érdekel hogy mi van velem, teljesen fölöslegesnek érzem magam, hiszen nekem "csak" annyi dolgom van, hogy "itthon üljek" a gyerekkel és vezessem a háztartást. Néha teljesen alkalmatlannak érzem magam az anyaságra, pedig próbálom figyelmen kívül hagyni mások véleményét, valahol tudom azt, hogy úgyis jól csinálom... De ha mégse? Nagyon szeretem a fiam, de néha hatalmas nyűgnek érzem... Mindenki körülöttem éli az életét, én meg úgy érzem, be vagyok ide zárva. (Pedig rendszeresen kimozdulunk, sétálunk, szüleimhez járunk át, imádják az unokájukat)
Párommal is beszéltem erről, ő azt mondta hogy nagyon szeret, és nagyon jól csinálok mindent. Támogat és mellettem áll, mégis úgy érzem, hogy ő sem érzi, mennyi nehézség az, hogy itthon vagyok, hiszen nem az ő élete vett hatalmas fordulatot, ugyanúgy telnek a hétköznapjai, mint eddig, dolgozik, emberek között van. (Pedig nem akarom bántani, mert mint írtam, tényleg szeret, és mindent megtesz értünk)
Úgy tudtam, a szülés utáni depresszió az első hetekben jön elő, de lehet ez is az? Vagy mi bajom van? Lehet, hogy fiatalon vállaltam ezt be? (25 éves vagyok, és terveztük a kicsit...)
válasza: válasza:Ez nem fiatalság kérdése.
Én később szültem, mégis ezt éltem át.
S ugye most okoskodhatok, így évek távlatából, de eskü segíteni szeretnék: - Próbáld megélni ezt az időszakot, mert munka mellett, állandó rohanással, alig lesz időd a gyerekre, és néha áldanád az eget, ha adna neked pár napot, hogy újra ő lehessen 100%-ban a központban. Nekem a lányom 4 éves, két éve visszajöttem dolgozni, és eszméletlen rohanás lett az életünk. Pedig otthonról már nagyon elvágytam, nem szerettem a két fal között lenni, és csak és kizárólag nem elégített ki az anyaság.
Most hogy látom, hogy milyen kevés időm van rá, összeszorul a szívem. Tehát így már utólag én is tök okos vagyok, de azt mondom, hogy próbáld meg jól megélni most, hogy együtt lehettek a babáddal.
Amúgy meg szabadulj ki néha otthonról! Ne a gyerekkel, hanem a pároddal vagy egyedül, vagy barátokkal! Utána újult erővel fogsz hazatérni a kicsidhez.
S az járjon a fejedben, hogy ez csak egy gyorsan elmúló időszak, amíg otthon vagy vele. Amúgy meg 10-20 évesen már tenni fog a fejedre, úgyhogy még most kell kihasználni vele az időt. :)
Kitartást!
válasza: válasza:Már hónapokkal ezelőtt ott kellet volna hagynod a mamákra a kicsit néhány órára. Nincs neki szüksége arra, hogy állandóan mellette legyél. Ha hiányzik a munkád, akkor néha nem tudsz bemenni a volt munkatársakkal beszélgetni? Vagy más módon kapcsolatban maradni a munkaterületeddel?
A 3 éves Gyesnek ez a hátránya, hogy beszűkül az életed. Nem szülés utáni depresszió, hanem, ahogy régen mondták GYES-betegség.
Volt már, hogy anyu vigyázott rá pár órát (sajnos csak egy nagymamája van), elmentem fodrászhoz, vagy csak lófrálni a tesómmal, egyszer még egy koncertre is elmentem, míg apa vigyázott rá... Tudom, hogy nem kell mindig vele lennem, de olyan bűntudatom volt mindig, hogy otthagyom.
Munkahelyemre is szoktunk bemenni, egyszer gyerek nélkül is voltam, de a munkatársaimmal is csak ő a téma, hogy mászik-e már, van-e foga, mit eszik, mit iszik, mikor jön a kistesó... Nagyon jól esik, hogy érdeklődnek, de jobban esne valami másról is beszélni velük... (egyébként szerencsére várnak vissza, mondják is sokszor, hogy hiányolnak)
Most próbálom a páromat rávenni, hogy csak egy éjszakára hagyjuk anyuéknál, hogy legyen két napunk együtt "gyerekmentesen", de úgy látom nem igazán érzi át, hogy ez mennyire fontos lenne nekem...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!