Mi lehet ez? Megkésett szülés utáni depresszió?

Nagyon vacakul érzem magam pár hete. Lelkiismeret furdalásom is van miatta, és szorongok, most már ki szeretném írni magamból.

15 hónapos a kisfiam, és ha 2-3 óránál többet kell egyedül lennem vele, akkor úgy érzem, megőrülök. Imádom, szeretem, nem ezzel van a baj, hanem amíg eddig annyira szívesen tanítottam, játszottam vele stb., most hirtelen (szinte le sem merem írni) nyűgnek érzem, ha játszanunk kell. Apa sokat nincs itthon, én meg folyton hívogatom az ismerőseimet, hogy kivel mikor tudnánk összefutni (persze ez ritkán jön össze), rengeteget megyek vele sétálni, hogy futkorásszon, de a maradék időben úgy érzem, ha itthon vagyunk ketten hogy szorongok, befeszülök, nem tudok vele úgy játszani, mint régen. Amikor meg ilyen rossz idő van, mint pl. ma, és egész nap be vagyunk zárva, úgy érzem, sosem lesz vége a napnak.

Nem is tudom rendesen megfogalmazni, hogy mit érzek pontosan, és már most olyan sz.r anyának érzem magam, hogy ezt leírtam, és minden nap annak érzem magam, hogy így érzem.

Ez időszakos dolog lehet, és majd minden visszatér a régi kerékvágásba? Vagy mitől lehet ez? Segítene, ha mondjuk lassan visszamennék dolgozni? Amikor néha el tudok menni egyedül itthonról, és találkozom valakivel, akkor mindig feltöltődöm kicsit, de nemsokára újból visszajön ez az érzés.

Kérlek ne becsméreljetek, vagy ne ecseteljétek, hogy nem szeretem a gyerekem stb., így is eléggé tanácstalan vagyok! Volt már valaki ilyen érzésekkel?