Anyukák, szülés utáni depressziótok (akinek volt), mennyi idő után múlt el?

Nekem boryalmas volt, aki nem elte at, annak goye sincs , es oruljon neki. Nem volt segitsegem nagyon, meg az egész felelősségtől bekattantam, írom ezt úgy h imádom természetesen a gyerekemet, de néha kevés a türelmem hozzá, nem szeretem a játszótereket, inkább kirándulunk , sétálunk, labdázunk, oviba ugyis jár, ott van gyerektársasága. A férjemmel a kapcsolatom a ami napig is érzi a dühkitöréseimet, a kétségbeeséseimből adódó borzalmas veszejkedéseket... Hála az égnek végtelenül türelmes, jólelkú a párom, még így is elszakadt nála a cérna.. Volt , h a földön fetrengtem és könyörögtem, segítsen valahogy, valaki, emrt nem bírom otthon a gyerekkel! pedig váhytunk rá, tervezett volt, ionden elő volt készítve. Imádoma fiamat és ő is engem, msot 4 éves és amióta visszamentem dolgozni rengeteget javult a helyzet, de házisárkány maradtam, sokszor elkattanok és ordítok, szinte a semmiért... otthon. Szerintme még nem jöttem helyre teljesen, de figyelek magamra, testileg is probálom magam helyretenni, mert 112 kilo lettem! ugye ép testben ép lélek, de jó uton vagyok... Amugy kivülről nagyon szép család vagyunk, mindenki irigyel minket, csak az én poklomat rakjam helyre. Lehet ez már rég nem a szülésutáni depi, hanem más... mindenestre javulok és már jobb. Ja! mi szinte soha nem tudunk ekttesben programot szervezni, emrt a gyereket nem tudjuk kire bizni, na ez is hianyzik nagyon, egy-ket ora csak mi... ésmás emberekkel a kontaktus, nem csak a jatszótér és a pici ! Szerintme még, igen ez az utózöngéje nálad!

Szia! elso válaszoló vagyok, csak gyorsan írok, mert munkában vagyok :), szoval azért már lányegesen jobb a helyzet!!!! Tulajdonképpen a legnehezebb nekem az első egy-másfél év volt. Minél többet ki kell mozdulni, egyedül, barátnőkkel, férjel. Nekem , az h visszajöttem dolgozni nagyon jól jött! Közben amikor a picur 2 éve svolt elveszítettem a szüleimet és ugymond nem volt időm depisnek lenni, mert annyi dolgom volt és más bajom, h magammal nem is tudtam foglalkozni, na akkor elttem 112 kilo... Szegény anyukam mondta azt, amiüta megszületett a gyekőc, h nem is hasonlítok magamra...mindig anyira pozitív voltam, pörgős, röhögős :), szoval azért még néha mindig érzem, h nem vagyok a régi, de már közelít :)