Ez szülés utáni depresszió? Ugye nem?

Ha nem szeretnéd, nem írtál volna ide kérdést és nem rágódnál ezen.

Sajnos ez az első időszak nagyon nehéz, tényleg a túlélésre kell játszani. De azt tudnod kell, hogy ezzel nem vagy egyedül, mások is túlestek rajta. Hidd el, idővel könnyebb lesz.

Este esetleg ki lehet próbálni, hogy változtatsz az "alvási stratégián". Most hogy altatod?

Amit esetleg javasolnék: Adamo hinta (ebben a legtöbb gyerek megnyugszik), relaxációs zene halkan, másfajta cumi (én nem vagyok cumipárti egyáltalán, de ahogy írtad, nekem is beugrott), ha neked nem teher és nem vagy ellene, megpróbálhatod a hordozást.

A háztartás miatt ne rágd magad, idővel, ha lesz napirendetek és nyugodtabb lesz a babád, megoldod azt is. Ha pedig tudsz, ne félj segítséget kérni! Mivel a férjed későn ér haza, esetleg nagyszülők? Ha már áthoznak egy adag ételt, az is nagyon jó így az elején.

Tarts ki és ne utáld magad, semmi baj veled!

(Még egy tipp: mondd el a férjednek nyugodtan az érzéseidet, biztosan segíteni fog.)

http://www.youtube.com/watch?v=6-C82ohQynM&list=PLCB570C4AC0..

http://www.youtube.com/watch?v=PwdT-DCabjs&list=PLCB570C4AC0..

Én ezeket például nagyon szeretem (babának-mamának egyaránt jó), de tudsz válogatni, kismillió ilyen zene van fent. :)

2. vagyok, bocsánat, 18 hónapost olvastam...

Ha párologtatsz a szobában levendulát...? A te táplálkozásoddal minden okés? nem lehet, h vmire érzékeny (koffein pl)? Sry, csak találgatni tudok.

Még egy: Ha odaveszed magad mellé estére, míg rendesen elalszik?

Ez most nagyon durván fog hangzani, de leírom: az első pár hétben azt éreztem, hogyha valaki beállítana, hogy elviszi a fiamat örökre, simán odaadtam volna neki. És több barátnőmtől is hallottam ugyanezt. Néztünk is egymásra nagy kerek szemekkel, amikor ezt kitárgyaltuk. :)

Aztán persze amikor végre lett napirendünk, a kisfiam kicsit nagyobb lett, ismertem már a sírásait, meg tudtam nyugtatni, minden sokkal jobb lett. Az én férjem is hasonlóan dolgozott mint a tiéd, annyi különbséggel, hogy Ő reggel 9-kor elment és éjfél után ért haza. Szóval én sosem tudtam vele beszélgetni. :( Max a szabadnapján, de akkor meg annyi intézni való volt, hogy csak lótott-futott.

Na de a lényeg! Ez az időszak is elmúlik egyszer, csak át kell vészelni. Próbáld úgy felfogni, hogy most ez a feladat, amit meg kell oldani. Az én kisfiamnak is volt egy időszaka, amikor miden este sírt, csak úgy, látszólag minden ok nélkül. Aztán elmúlt. Ha az kell, hogy ringasd, akkor ringasd. Minden hiedelemmel ellentétben, nem fog az öledbe szokni.

Napközben ajánlom a hordozókendőt. Valószínű nem is a cici hiányzik neki, inkább a Te közelséged. Így a baba is boldog és Te is haladsz a munkáddal. Vagy vidd magaddal a babahordozóba, a konyhába, vagy ahol éppen dolgod van. Beszélj hozzá, énekelj neki, lehet, hogy így is elég lesz a közelséged, hogy hall és lát Téged.

Sok erőt s kitartást kívánok, ne aggódj ezen is túl lesztek! :)