Babát szeretnék, de a szüleim nem. Mit tegyek?

Álszentségnek látom, hogy együtt élni, szexelni oké (már bocsánat), de ha abból baba lesz, óriási felháborodás?? Egy baba csodálatos dolog! Szerintem is, nyugodtan házasodjatok össze, mert ennél meghittebb dolgot, a szerelmetek megünneplése!

Aztán hozzátok föl a baba-témát megint: "dehát, kislányom, a házasság szent köteléke?!" "De anyu, mi már házasok vagyunk" Hehehe. Ez durva. Dehát az is nagyon durva, hogy nem várják az unokájukat epekedve??

"ma 20:50

Már miért lenne igazuk a szülöknek?"

Abban van igazuk, hogy a baba jövetelét szerencsés rendezett körülmények közt várni. Ehhez (szerintem) hozzátartozik, hogy a szülők fenntartás nélkül vállalják (társadalom, törvény, vagy isten előtt mindenkinek hite-meggyőződése szerint) az összetartozásukat.

DE CSAK EBBEN, ha tovább olvastál gondolom világos, hogy nagyjából mindannyian egyetértünk, hogy beleszólásuk nincs az eseményekbe, és az érzelmi zsarolásnak nem jó engedni.

Viszont ha van olyan megoldás, ami senkinek sem fáj, és lecsillapítja a kedélyeket, kár nem élni vele.

A 21:11-es javaslata (Aztán hozzátok föl a baba-témát megint: "dehát, kislányom, a házasság szent köteléke?!" "De anyu, mi már házasok vagyunk" Hehehe.) sem rossz.

Ha másképp nem megy, tényleg költözzetek el. Sokkal könnyebb azzal jó viszonyt fenntartani, aki messze van mint akivel naponta találkozol. Ezen kívül kiveszed a szelet a vitorlából, nem tud azzal fenyegetni (vagy legalábbis hatástalanabb), hogy megszakítja veled a kapcsolatot.

Én viszont mindenképpen megfontolnám a házasodást, akár csendben titokban, akár szelesebb körben. Hiszen nektek mindegy, talán szüleid is megbékélnének. Utána is elköltözhetsz. :)

Látom a nagyra nyílt szemeidet. :))

A szülő nincs útban, te rakod bele az út közepébe. :) Ne állíts felesleges korlátokat magadnak. Nem csak ebben, semmiben.

Amíg át tud jönni papucsban hozzátok, addig mindig is lesz gond, és töménytelen érzelmi zsarolás... Költözés!! Mihamarabb!

A mi családunk is ellenezte egyébként a babát, mindneki mondta, hogy ugye még nem akartok, most, hogy friss a diplomám, még nem dolgoztam, stb... Mondtuk, "jaj, nem, dehogyis akarunk... :)". AZtán 3 hónap múlva sikerült a tervezett babánk, :), és 12. hét után minden nagyi és papa megtudta. Senki nem tett megjegyzést, nem mertek. :) Azóta már boldogok, de ha nem, azt is letojnám, mert MI, én és az én másik felem azok vagyunk. :))

Mielőbbi babázást!

21 hetes kismama

Hasonlo volt a helyzet nalunk is,csak parom anyukaja volt az ellenzo!Nem is szolt hozzam amikor kiderult a terhessegem....egeszen az elso barnazasig,amikor ugy megijedt h elveszitheti a nemkivant unokat,h teljesen megvaltozott :) .

Fiam azota 8 honapos es nagyanyja eletenek az ertelme :))) ,nekem meg a legnagyobb segitsegemÍ(2 hazzal arrebb lakik).

Szoval nekuk "hepi end" lett, es lehet vegul a "papirt" is alairjuk (nem hivjuk hazassagnak :))))

Sok boldogsagot nektek is!