Mit tegyek, hogy ne bántsam meg anyósom de én se őrlődjek magamban?

az biztos, hogy csak segíteni szeretne neked anyósod... idősebbek úgy vannak vele, hogy a szülő anyukának a 6 hetet ki kell pihennie, hogy teljesen rendbe jöjjön szülés után... de ismerős a helyzet, mert amikor született a lányom még mi is náluk laktunk és ugyanez volt :)) engem is idegesített... esetleg mond neki, hogy köszönöm a segítséget, de már én is meg tudom fürdetni... köszönöm de majd én megnyugtatom... :)

Itt nincs helye finomkodásnak. Most még csak 4 hetes a baba, ez egyre rosszabb és rosszabb lesz. Elhiheted. Most még csak ennyibe szól és nyúl bele, később már mindenbe. Most húzd meg a határt! Nem kell veszekedni, de nyíltan meg kell mondani azt, amit gondolsz és akarsz! Magától nem fog megváltozni! Egyenesen, amikor este bejön: Nincs szükség segítségre, köszönjük szépen, jó éjszakát! Ha fürdetéskor jön, akkor is ennyit. És tenni a dolgod! Határozottan! (Jah, és hosszabb távon keressetek más lakhatási megoldást, jobb a békesség! 2 dudás egy csárdában, tudod...)

Elsö körben azert lehet kedvesebben is, hogy köszönöd a segitseget, de ezt te szeretned megcsinalni. Ha nem erti meg elsöre, akkor masodjara mar egyszerüen nem hagyni neki. Amugy egy hordozokendö megoldja ezt is, rajtad van a baba egesz nap, es akkor hiaba siet anyosod:)

Szerintem is csak jótakar, finoman irányítsd, hogy miben segítsen, később nagyon jól fog jönni a segítség, úgyhogy óvatosan, de őszintén mondd el, hogy neked milyen segítség jön jól.

Hú mintha én írtam volna... Engem is idegesít. Ugyan ezt csinálja! Én bezártam az ajtót! Mondtam neki hogy az a mi szobánk! Engedély nélkül ne jöjjön be! Ejszaka is bebe jött megnézni a kicsit hát milyen már ez? Szoval ajtó bezár és nem jott be!

Biztos csak szeretetből teszi,ahogy tette az én anyósom is,első unoka,rajongva szereti,de sajnos nálunk nagyon eldurvultak a dolgok.Én nem mertem neki mondani semmit,mert nem akartam megbántani,de már egy idő után olyan szinten volt tolakodó (finoman szólva) hogy már volt,hogy őrjöngtem,sírtam,a párommal összevesztem,akkor mondtam,hogy elég,nem fogom én ám ki csinálni magam emiatt.És akkor szépen,határozottan,ellentmondást nem tűrően elmondtam neki,hogy nem szólhat bele ilyen szinten az életünkbe,és hogy a jövőben hogy lesz.Megérte,azóta sokkal tapintatosabb,és úgy tesz a gyerekkel ahogy én mondom.Legtöbbször legalábbis :)