Normális, hogy lelkiismeret furdalásom lesz, ha arra gondolok, hogy másfél éves kisfiamtól elveszek "valamit" egy kistesóval?

arra gondolj mennyi minden kap majd a testvérétől

no nem fizikailag hanem lelkiekben

jó ha van testvér :-)

mondjuk bennem nem volt ilyen érzés talán mert nagycsaládban nőttem fel ahol mindig sok volt a gyerek:-)

Én is a tesóra szavazok.

Egyrészt a szeretet nem feleződik ahogy itt már írták.

Másrészt a gyereknek nincs szüksége anyu 100%-os napi 24 órás heti 7 napos állandó figyelmére.

Nem mondom, hogy minden egyke elkényeztetett kis majom és az összes tesós gyerek meg talpraesett, de általában az egykékkel a baráti körömben sokkal nehezebb. A szülőknek is, mert előbb-utóbb eljön az igény, hogy egy kisiskolás gyerek már ne lógjon a szülein, hagyja őket beszélgetni másokkal is, ne kelljen szórakoztatni.

Míg az enyémek és az egyik barátnőmé tök jól elvannak, feltalálják magukat, tudnak osztozkodni a játékokon, pillanatok alatt maguktól kialakítják a szabályokat (hogyan válasszuk ki a DVD-t amit meg akarunk nézni ha csak egy filmet engedtek, ki legyen a soros, ki melyik játékkal legyen), addig két barátnő egyke gyereke nehezen viseli, ha nem az ő akaratuk érvényesül, nem megy az osztozkodás és pillanatok alatt kitör a hiszti (és nem picikről hanem alsó tagozatos iskolásokról van szó) ha nem ők vannak a középpontban.

Így most a többiek kerülik is őket, nem szívesen játszanak együtt, ha mind együtt vannak akkor állandóan bíráskodni kell, mert a két egykéből valaki tuti jön árulkodni.

13 hónapos a fiam, úgy tűnik, útban van a testvére.

Bennem ez úgy csapódott le, hogy van még 8 hónapunk, amíg csak ő van, ezt maximálisan ki kell használni. :)

A testvérrel pedig szerintem csak nyerni fog.

Egyedül a szülés aggaszt, jó lenne, ha nem kéne három napra elszakadni a "nagytól".