Normális, hogy lelkiismeret furdalásom lesz, ha arra gondolok, hogy másfél éves kisfiamtól elveszek "valamit" egy kistesóval?

habár nekem még csak egy van, de a másodikat én azért is szeretném nagyon, mert pont, hogy az elsőnek szeretnék testvért adni, nagyon fontosnak tartom!

a szeretet, törődés, stb részéről hogy osztódnak tapasztalatom még nincs, viszont ha számít valamit, gyerekkoromban is két macim volt, mindkettőt babusgattam, hol ezt, hol azt, mindkettő iránt egyforma volt minden érzésem. ebből tudom, hogy lehet kettőt is, többet is szeretni, nem úgy, mint férfiakat...habár a mai világban, ki tudja..

En 7 es fel hetes kismama vagyok. Kisfiam 4 es fel lesz, mire megszuletik a kistestvere. Abszolute nem felek attol, hogy barmit is elvennek tole. Inkabb attol tartok o fogja ezt erezni. De en nagyon szerettem volna a kistestvert. - Mert nekem nincs testverem. - Nem akarom, hogy egyedul legyen ha mi mar nem leszunk! Kulfoldon is elunk, minden rokonunk Mo-n. 2 evet vartunk a kistesora es epphogy betoltottem a 40-et mikor ert a "meglepetes"...soha nem akartam 40 evesen szulni!!! Milyen oreg vagyok mar! De boldog vagyok, hogy jon a Kicsi ( Isten segedelmevel).

En megertem azokat is, akik nem akarnak masik gyermeket. Ezt mindenki maga donti el. Egy gyermek rengeteg munka, sokat kivesz az emberbol - mert nem mindenkinek adatik meg a konnyu gyermek. Ismerosomnek olyan nagyon megrazo elmeny volt a szules, hogy azert nem akar masikat. ( Birom mikor meseli...) De en tudom, hogy nekem o a masodik es az utolso. Orommel fogadom. Orulok, hogy a csaladunknak ujabb kis csapattagja lesz! Ugy erzem, Kisfiamnak ezzel inkabb adok, mint elveszek mert o imad bandazni. Inkabba korkulonbseg miatt aggodom. De lelkunk rajta nem rajtunk mult!

Én is éreztem hasonlót, amikor testvért terveztük. Igen, elveszel tőle valamit: az osztatlan figyelmet, azt, hogy ő mindennek a közepe, azt, hogy nem kell várnia (szinte....).

De jó ez egy gyereknek? Végiggondoltam, hogy jó ha valaki úgy nő fel, hogy ő a világ közepe és anya "minden szeretete, figyelme, stb." az övé? Én úgy gondolom, hogy fontos dolgokat tanul meg a testvérkapcsolatból, abból, hogy nem ő az egyetlen. Amellett nagyon jó dolog, hogy nem egyedül unatkozik otthon, hanem van kivel játszani például. Ma már 2 gyerek család vagyunk :)

9-es vagyok. Bocsi a sok szóismétlésért. Amúgy mi is 2 évet vártunk az első babára, a másodikkal éppen ezért úgy voltunk, hogy jön amikor akar. Ő nem váratott magára sokat.:) Én sem vagyok már annyira fiatal, anno én sem így terveztem, de ez van, örülök, hogy ez a két baba megszületett.:)

A szülés pedig nekem nem szörnyű élmény, szép volt mindkettő.:)

Arra viszont készülj fel kedves Kérdező, hogy a kisfiad meg fog haragudni ha bemész a kórházba szülni. Nekem ez volt a legrosszabb az egészben, hogy amikor hazamentem, akkor rá se nézhettem, annyira haragudott rám.:( A tesóra nem volt féltékeny, de rám nagyon meg volt sértődve, előtte soha nem láttam még olyannak. Persze ez 1-2 nap alatt rendeződött, de nagyon rossz érzés volt. Ezt már többektől hallottam, hogy náluk is így volt.