Miért tabutéma hogy a gyerekneveles igenis fárasztó?

Szerintem azért hangoztatják ezt, mert minden nehézség ellenére az ember imádja a gyerekét, és a jó dolgok maradnak meg, nem az, hogy üvöltött egy hetesen.

Erre nem lehet felkészülni, mert minden gyerek más, de azért azt furának találom, ha valaki úgy vállal gyereket, hogy annyi fogalma van a dologról, hogy az egy aranyos, rózsaszín gombóc, és semmi baj sincs vele. Ennyire nem élhet senki álomvilágban.

Korábban semmi kapcsolatom nem volt kisbabákkal, semmi tapasztalatom nem volt, hogy mennyire nehéz velük, mégsem gondoltam, hogy majd csupa móka és nevetés lesz.

Van, aki ezt gondolja?

Nem lehet összehasonlítani a munkával, mert ez egy teljesen más dolog. Nincs az, hogy kiveszek egy szabadnapot, lemegyek cigizni félórára, vagy hasonlók. Ott kell lenni reggeltől estig, sőt éjszaka is. Ezen csak az segít, ha a férjed társ ebben, és nem ellened beszél, hogy mit síránkozol.

Szóval szerintem nem tabutéma, de az ember alapvetően nem panaszkodik a gyerekéről másnak, hanem inkább a jó dolgokról mesél. Ettől függetlenül mindenki tisztában van vele, hogy ez nehéz feladat (tekintsünk el az olyan szemellenzős férjektől, akik még soha egy órára nem maradtak egyedül a gyerekkel).

Négy éves a lányom. Estére hulla vagyok.

Állítom, reggel vesz egy nagy levegőt és egész nap mondja. Már nem alszik délután :(

Imádom mert kedves és értelmes kislány, de négy-öt óra csivitelés után rendesen fáradt vagyok már agyilag. És vagyok olyan mocsok, hogy berakom a villanyszitter elé. Most a hercegnők kellenek.

De baromi édes, ahogy együtt énekel a disneyhercegnőkkel.

Amikor már túl sok, bemegyek a vécére és befogom a fülem. Csúnya dolog, tudom, de anélkül a pár perc csend nélkül megőrülnék.

Amúgy főzni simán tudtam mellette mikor annyi idős volt, mint a te picid. Habverő, néhány műanyagtál és elszöszöl pár percig.

Hú, hát nagyon sajnállak :(. Bocs,h ezt írom, de nagyon nem szimpi a férjed. Ezzel a hozzáállásával csak megnehezíti a dolgodat, ahelyett segítene. A lelki segítség, megértés amúgy is fontosabb lenne ilyenkor mindennél. Ha velem így viselkedne a férjem, én annyira sem bírnám, mint Te. Van ilyen a baráti körünkben is. Az apuka folyton azt vágta a 8-9 hós terhes feleségéhez, ha az megkérte vmire,h "nem beteg vagy, hanem terhes".

Na mindegy, mert tényleg nem a kapcsolatotok volt a kérdés eredetileg. Viszont a helyedben a második babával mindenképpen várnék még.

Egy 6 és egy 2 éves lányom van.

Egyik dackorszakos, másik kiskamasz.

Ma konkrétan végigüvöltöttem az egész napot és bevallom, a kicsi kapott a sejhajára, a nagynak meg megrángattam a haját. (szaranya vagyok :))

A kicsi mindenen hisztizett, a nagyot üti és harapja (hetekig megvan a nyoma, lehet dokihoz kéne vinnem a kicsit). A nagy meg szemtelen, ha leszúrom kiröhög. Szivatja a kicsit, rábeszéli a rosszra, stb.

És ez mellett mindenki (rokon, barát, ismerős, idegen) azt mondja, hogy a gyerekek jólneveltek.

Akkor milyen a nem jól nevelt?