Hogy kell arra nevelni egy gyereket, hogy kamasz, felnőtt korában ne cigizzen, igyon, drogozzon?

hát én 8 évig dohányoztam, gimiben sokat ittam, és egy ideig ritkán el-el szívtam egy füves cigit (ma már egyiket sem csak szülinapokkor, szilveszterkor iszogatok) de nem bántam meg semmit és szerintem a szüleim se csináltak semmit rosszul.. kellett ez ahhoz hogy ma ez a felnőtt lehessek, fiatal korom ellenére karriert építettem egy multi cégnél, megvalósíthattam az álmom huszonévesen hogy rádiós műsort vezethettem 1,5 éven keresztül, és van egy szerető férjem és egy pár hetes babám. ezek a káros dolgok akkor fontosak voltak, tini korom legszebb évei! szüleim sosem nyomatták belém hogy hűű de rossz, meg ne próbáljam de nyilván amikor szóba került elmagyarázták miért károsak és mik a veszélyei. így én nem dacból csináltam ezeket hanem mert szerettem és emiatt nem is csináltam olyan esztelenül.

szóval szerintem értelmesen el kell magyarázni a veszélyeit, és akkor egy értelmes gyerek még ha ki is próbálja nem fogja túlzásba vinni, és talán magától rá is jön hogy nem kell neki.

"Bizalom, szabadság, következetes (és nem túl szigorú/indokolatlan) szabályok és elvárások. Segít a nyugodt családi háttér is, és ha jó példát lát otthon a kölök."

Talán ezzel a válasszal értek egyet legjobban. De valószínűleg nem csak a nevelésen múlik.

Engem sosem fogtak szigorúan. Ez nem azt jelenti, hogy bármit csinálhattam, és mindent megengedtek, csak azt, hogy ésszerű kereteken belül szinte mindent megengedtek. Bármikor elmehettem a barátaimmal, ha jól éreztem magam, és tovább akartam maradni valahol, akkor simán megengedték, ha felhívtam őket. Bíztak bennem, mert sosem éltem vissza a bizalmukkal. Nem adtam okot arra, hogy rövidebbre vegyék a pórázt.

Anyum mindig azt mondta, hogy ha ki akarom próbálni a cigit, inkább szóljak neki, ne sunyiban csináljam, de nyilván nem örült volna annak, ha cigizek. (A szüleim fiatal korukban cigiztek, de már a gyerektervezéskor leszoktak mindketten).

Amúgy kipróbáltam a cigit, voltam részeg is, sőt, egyszer a salviát is kipróbáltam, de ennyi. Inni ritkán szoktam, a másik kettővel nem élek.

Apám végig dohányzott a gyerekkoromban, máig nem hagyta abba, néhány évig anyám is. Inni sosem ittak, de persze volt olyan, hogy láttam, hogy apám sörözik. Ez semmit nem jelent, emiatt sosem kezdtem volna én is cigizni, egyszerűen nem keltette fel az érdeklődésem.

Gimiben viszont nagyon rosszul éreztem magam az osztályomban, kirekesztve éreztem magam, nem voltak barátaim. Egyébként az osztályom fele elsőtől cigizett, piált, az ilyen menőbbek... ez sem mozgatott meg, eszembe nem jutott, hogy miattuk nekem is kéne. Második végén, harmadikban találkoztam azokkal, akik aztán a barátaim lettek, punkok, rockerek, fura arcok. Az osztályom kiutált, a szüleimmel nem lehetett megbeszélni a számomra fontos dolgokat, velük meg tudtam és megértettek, cigiztek, piáltak, nyilván én is velük. Ennyi. Mutathattak nekem otthon bármit, a korosztályom nekem fontos része befolyásolt csak. Igazából utólag visszagondolva csak annyi kellett volna, hogy a szüleim meghallgassanak, komolyan vegyenek és higgyenek nekem, akkor minden durvaság kimaradt volna az életemből (ami egyébként nem volt olyan nagyon-nagyon durva, és pár év után magam mögött hagytam).