Kutyás szülők! Válaszolnátok? Hogy tudtok együttélni ti, a gyerek és a kutya?

Anyám letrehányozott, mert a kutyánk bent van a lakásban és eszemben sincs kidobni az udvarra, miután megszültem. Azt hiszem, nem igénytelenebb az, akinek kutyája van a lakásban, legfeljebb többet takarít. Attól még lehet tiszta lakásban élni! Egyébként az is érdekel, hogy melyek a legnagyobb gondok a kutyával. Én például attól félek, hogy a kutya nagyon gazdis, miután a párom elment, míg le nem csillapodik, folyton ugat (ha nyűgös, elég sokáig, akár 10 percig is) és ugyancsak ugat, ha játszani akar. Félek, hogy felébreszti majd a kicsit. Eléág nagy kutya, lomha, mély ugatása van. Egyetlen megoldás, ha elment a párom, a kutyát kirakom az udvarra, míg le nem nyugszik. Ez a kisebbik gond. A másik az, hogy egy szobánk van, a kutyus eddig velünk aludt az ágy lábánál. A kiságy nem fogja érdekelni, a baba sem, de félek, hogy ha meglesz, és rácsot teszek a ajtóra, egész éjjel féltékeny ugatás meg hiszti lesz belőle. Jó volna kiszoktatni, de falazás miatt most nincs feltéve a szobaajtó, a kutya szabadon jár ki-be, így nem tudom leszoktatni a szobáról. Mit tegyek? Tanácsoknak nagyon örülnék! És mindenki fel van háborodva, hogy nem akaroma kutyát kitenni az udvarra. A végén az lesz, hogy megmondom anyámnak, hogy ha nem tetszik neki, akkor nem kell jönni látogatóba az unokájához! Anyósom eddig egy szót sem szólt, nála is a lakásban van a kutya, de anyám kutyát eddig csak falun a csirkék között látta, azt mondja, ha a lakásban van, az olyan, mintha az istálló meg a lakrész egyben lenne!