Családként boldogtalanul vagy egyedülálló anyaként boldogan?

attól függ

mert ha pl az a boldogtalanság oka, ha apuka heti 1x jön haza egy másik nőtől, akkor inkább az utóbbi

Jaj de primitívek itt egyesek...Méghogy nem érdekli a gyereket, hogy boldog-e az anyja. Szerinted jól érzi magát a gyerek egy idegbeteg, szomorú, lelkibeteg anya mellett, állandó feszültségben? Igen? Hát nem! Az én anyám csak miattam és a tesóm miatt nem vált el apámtól, hogy nekünk jobb legyen, de hát így ezerszer rosszabb volt. Nem volt folytonos veszekedés, de vágni lehetett a feszülséget...Anyám szószerint halálra dolgozta magát. Csak nyelte az ideget éveken át a gyerekeiért. Jobb lett volna elválnak, akkor talán ma is élne, nem halt volna meg 40 évesen.

Ne magyarázza nekem senki, hogy egy gyereknek mindegy, hogy a szülei boldogtalanok, csak az a fontos, hogy együtt legyenek, mert ez nem igaz!

nekem a szüleim csak miattunk nem váltak el, amíg egészen be nem fejezzük a főiskolát is

én örülök, hogy apa így kivette a részét maximálisan a családból és nem vált hétvégi apukává

egyebekben, meg hogy sokat veszekedtek sem sérültem, max annyit, hogy természetesnek tartottam, hogy akik sokat vannak együtt (sok éveket) azok nem szeretik már egymást, olyan csak az elején van és azt is hittem nekem is így lesz, hogy szerelem esküvő, utána meg ez.

közben meg minden párom lelépett ha elmúlt a szerelem. mondhatnám gyerekként legalább láttam családot.