Van itt olyan aki egyedülálló anyuka? Milyen az élet így?

Én csak voltam. A kisfiam születésétől öt éves koráig. Egy éves korától laktunk külön a szüleimtől, albérletben, kettesben. Őszintén szólva én jól éreztem magam így is. Két éves koráig otthon voltam vele GYED-en, jól elvoltunk, sokat sétáltunk, összejártunk a barátnőimmel, játszottunk, tanultam, stb. Igaz, a végén már kezdtem kicsit unatkozni otthon, de ez két év után szerintem teljesen normális. Utána a fiam elkezdte a bölcsit, én meg az egyetemet nappalin. Na ez már picit nehezebb volt néha, mert volt, hogy 6-ig volt órám, a bölcsiben meg már azon balhéztak, ha valaki nem háromra, hanem négyre ment a gyerekéért. Ilyenkor anyukám vagy apukám segített, elment érte és vigyázott rá, amíg nem végeztem az egyetemen.

Mondom, én nem tartottam rossznak az akkori életünket, mi jól elvoltunk, volt baráti társaság (igaz, gyereke senkinek nem volt rajtam kívül), sok program, csavargás, itthon is minden oké volt, élveztem, hogy nem tartozom elszámolással senkinek, nem kért számon senki semmit. Mondjuk tény, hogy a kisfiam egy nagyon rossz kapcsolatból született, utána nekem kellett is ez az öt év, hogy újra alkalmas legyek egy kapcsolatra.

15 hónapos volt a lányunk, amikor szétköltöztünk a férjemmel. Aztán el is váltunk.

Nem egyszerű, az már biztos. Tavaly nyáron megismertem egy férfit, össze is költöztünk. Akkor már több mint egy éve voltunk ketten a lányommal. De ez az új kapcsolat nem igazán működött. Így megint ketten maradtunk. Most lett februárban 3 éves. Már sokkal könnyebb vele, mint régebben. Okos, értelmes gyerek, szerencsére megérti, ha épp rossz napom van.

Nálunk az a nehéz, hogy nincsenek rokonok, akik segítenek. Régebben barátnőm segített ki néha, mert egy idősek a lányaink. De nekik közben lett egy második baba, nem akarom terhelni őket.

Anyukám sajnos nem él, nem is érte meg az unokája születését. Apukám sajnos iszik, nem megbizható. Anyósék idősek, 80 évesek, ráadásul 300 km-re laknak tőlünk. Tesómék jöhetnének szóba, de amikor elköltözött a férjem, mondták, hogy ők segítenek, ha kell, de ne várjam el, hogy felnevelik helyettem a gyereket. Na, onnantól nem is nagyon kértem semmit. Ha nagy ritkán próbáltam is, nekik sok a dolguk, sosem érnek rá. Egy idő után nem is kértem már.

A volt férjem általában heti 2x viszi el a gyerkőcöt. Hétköznap kb 3 óra (17-20 óra), mert dolgozik. Két hetente hétvége, de ritkán alszik ott náluk. Inkább elviszi délelőtt és este hozza haza.

Nem mondom, hogy egyszerű, de muszáj elviselni, mert nincs más megoldás. Jól elvagyunk, járunk minden felé, sokat vagyunk kint, csavargunk, játszótérre megyünk, barátnőmékkel találkozunk, könyvtárba megyünk, szóval nem unatkozunk. Esténként érzem magam sokszor magányosak. De igazából nem tudok mit csinálni, mert nem tudom hová tenni egy esetleges randi idejére a gyereket. Így most ezt a témát parkoltatom.

Most amúgy is nehezebb lesz. A volt férjem katona, és júliusban megy ki misszióba. Ez 6 hónap, és nem jöhet haza. Előtte április végétől 6 hétig kiképzésen lesz. Vagyis idén már sokat nem jön. Emiatt kicsit be vagyok pánikolva, de valahogy csak megoldom ezt is. Nincs más választás, mert muszáj. De azért ki lehet bírni. :)

Bocs, a lényeg lemaradt. Szóval dolgozom, másfél évesen ment bölcsibe a lányom. Szeptembertől megy oviba, az húzósabb lesz. A bölcsiben nincs annyi szünet, csak nyáron 2 hét.

Idén ezt is egyedül kell megoldanom, mert az apja addigra már külföldön lesz.

Anyósék nagyon aranyosak amúgy, mindig küldenek minden félét. Befőttet, lekvárt, tojást, zöldséget, gyümölcsöt, mikor mi van éppen. Legutóbb pénzt küldtek. Szóval tenyleg nagyon kedvesek.

Szia!

Maszek cégnél vagyok. Ez eredetileg édesanyánk cége volt, ő 4 éve halt meg. Én utána estem teherbe, nem igazán érdekelt a cég, aztán ugye otthon voltam Gyeden, közben észre sem vettem, hogy a testvérem kisajátította a céget.

Rugalmas a munkaidő, szerencsére 8-3-ig mindig végzek. De általában előbb is. Eleinte nem volt gond, ha itthon voltam vele. A kollégáim most sem szólnak érte, mert igazából meg tudják oldani. De szóltam pl a nyári szünet miatt, mire tesóm!!! közölte, hogy oké, kivehetem azt a két hetet, de levonja a fizetésemből. Mert hogy akkor másnak kell helyettem dolgoznia, és azt neki ki kell fizetnie. Korrekt.... Most úgy néz ki, hogy abban a két hétben ahova csak tudom, viszem a lányomat is magammal. Ha becsúszik olyan nap, amikor nem tudom vinni, mert mondjuk elhúzódó munka, akkor meg nem megyek, max levonja.

Egyébként eleinte azért elég beteges volt a kislányom. Folyton benyelt valami felső légúti vacakot, ezekre sajnos nagyon fogékony. De most (lekopogom), január óta nem volt beteg. 2 napot volt itthon két hete, de tudtam, hogy akkor nincs semmí halaszthatatlan munka, vagy ami van, azt vele is meg tudom oldani. Nem volt beteg, de a bölcsiben mindenki, inkább itthon tartottam csütörtök-pénteken.

Baromi nehéz, nem tudom, mi lesz, ha egyszer tesóm gondol egyet, és kitesz a cégből, mert ezek után sajnos úgy érzem, hogy van rá esély. :(

Bízom benne, hogy egyszer majd megtalálom én is a nekem megfelelő társat, de jelen helyzetben se időm, se energiám nincs rá.

Egyébként miért tetted fel a kérdést? Egyedül maradtál te is? Mennyi idős kicsivel?