Hogyan lehet egy ilyen helyzetből felállni? Járt valaki ennyire pórul a párjával? Hosszú

Előre leszögezem, nem kérek olyan kommenteket, hogy minek vállaltam a gyerekeket és a többi. Magam is tudom mit nem kellett volna, utólag késő bánat. Nos, 24 éves vagyok a kedves párom 32. 6 éve vagyunk együtt, életem nagy és első szerelme volt, mindent megtettem érte és sajnos mindent el is néztem neki. Sokszor átvert, megcsalt de naivan mindig megbocsátottam neki és ment minden a maga útján, amíg újabb nőcske ki nem derült. De azt is kimagyarázta, mert marha voltam. Az első eset terhességem alatt derült ki, akkor anyukámmal laktam. Megbocsátottam, összeköltöztünk. Aztán az évek folyamán szépen a többi. Annyira szerelmes voltam, hogy ha bár nagyon fájt de megbocsátottam neki, saját magamnak is bemagyaráztam mi és miért történt. 2 éve viszont elhagyott egy nőért, teljesen összetörtem. Mire kezdtem magamat összeszedni és egyedül a semmiből talpra állni gyerekkel visszajött, tette a szépet, én pedig megint engedtem magam kihasználni. Ígért persze fűt fát, majd minden másképp lesz. És igen, elhittem mert el akartam hinni. Minden jó is volt, bizonyította, hogy tényleg nem érdekli senki csak a családja. Úgy nézett ki rendbe jövünk, lett rendes állása, törődött foglalkozott velünk. Én közben kicsi mellett egyetemre jártam, elvégeztem sikeresen, mire munkába álltam volna teherbe estem. Volt tesóról is szó, de nem mostanra és nem is így. Elvetetni nem akartuk, megélünk egy fizetésből, de tapasztalatot akartam szerezni, hátteret saját magamnak és a fiamnak. Nem így lett. Minden ment is a maga útján egészen mostanáig. A hétre vagyok kiírva, totálisan magamra hagyott. Távmunkában dolgozik, kértem ha megoldható legyen itthon. Itthon is volt két hetet, de feleslegesen csak idegesíteni. Közben változtak dolgok, maradhatott volna még, de kijelentette, ő megy vissza. Ezen persze összevesztünk. Itthon léte alatt feltűnt, hogy a pénztárcáját dugdossa. Takarítás alatt megtaláltam, belenéztem. Persze nem kellett volna, egy eldugott sim kártya tok volt benne, amiből hiányzott a sim. Akkor rájöttem, hogy ismét van egy dugitelefon amit nem velem használ természetesen. Felírtam a számot, nem szóltam egy szót sem. Ki volt kapcsolva. Nos, a héten visszament, a telefon is be lett kapcsolva. Rákérdeztem, persze mindent tagadott elsőre, régen vette, nem tudja hol van és a többi. Majd felvilágosítottam, hogy tudom hogy nála van, mert be van kapcsolva. Nem szólt semmit. Utána elkezdett beszélni, mintha mi sem történt volna. Már nem érdekel, de nagyon fáj hogy átvert megint, az még jobban hogy voltam olyan marha, hogy hittem is neki. De bíztam benne, hogy jobb lesz. Emellett, hogy ő elment és magamra hagyott most mindenkihez küldene, hogy kérjek segítséget ettől attól, főképp az anyjától akivel soha nem jöttünk ki és soha semmiben nem volt segítségemre. És azt hiszi, így mentesül a felelősség alól, hogy ő hagyott itt a gyerekkel. Fogalmam sincs mihez kezdjek, nincs semmim csak majdnem két gyerekem. Mivel hivatalosan nem dolgoztam, nincs pénzem arra, hogy elmenjek. Édesanyám van egyedül, akire bármikor számíthatok, de ő magát alig tudja fent tartani, pici zsúfolt házban él így oda sem tudok menni. Más nincs. Tudom, elszúrtam. Ami a legrosszabb, hogy nem csak a saját fiatalságomat pocsékoltam egy ilyen emberre, hanem a gyerekek életét is elrontottam. Napok óta csak sírok, kilátástalan minden. Ráadásul a pici is bármikor érkezhet, nem tudom vele is hogyan lesz. Csődtömegnek, megalázottnak érzem magam és az is vagyok.

Igazából csak tanácsot várok, mert a kioktatással mint 'szüljek még egy pár gyereket' nem vagyok kisegítve. Én nagyon szerettem őt, bíztam benne minden után is, hittem hogy megváltozik, sajnáltam hogy rossz példát hozott otthonról. Kár volt.