Van olyan anyuka itt, aki úgy gondolta a férjével, párjával együtt, hogy 1000%ra csak egy gyerekükre lesz, mert fizikailag és "idegileg" megterhelő volt az első babával az elején, de később mégis azt mondták, hogy belevágnak?

Van az ember úgy néha, hogy elege van mindenből, és azt mondja többet sosem. Aztán múlik az idő, kipihenitek magatokat, és már elhalványodnak az álmatlan éjszakák, az a tehetetlen érzés, és a "most mit kellene tennem"

De ez nem csak a gyermekkel kapcsolatban van így, legyen az munka, vagy ha valakire megharagszol ,és azt mondod "többet hozzá sem szólok" meg "majd ezután másképp lesz" Aztán enyhülsz, és ujra belevágsz:) Érthető, teljesen ha ilyeneket érzel, de nyugi, szerintem az anyukák nagy rész érez ilyesmit, van aki többször, van aki kevesebbszer. Emlékszem, mi hárman vagyunk testvérek, és anyum sokszor mondta, hogy több nem lesz neki, meg hogy elege van, és világgá megy. Akkor tudtuk hogy békén kell hagyni kicsit:) Szóval csak nyugi, teljesen normális amit érzel. A szülés is megterhelő, még frissek az emlékek. Adj időt magatoknak.

Barátnőm van így! 4 éves a fia, még

most is azt mondja, felakasztaná magát ha terhes lenne, bőven elég neki ez az egy, pláne így hogy dolgozik is, meg a házi munka, meg otthon a maszek munka...

Nekem ugyan "tökéletes" a bébim,nem volt hasfájós,1 hónapos kora óta átalussza az éjszakát,mégis azt mondtam nekem nem kell több.

Rohadtul aggódós voltam az első terhesség alatt,mindentől féltem,32.héten úgy volt meg kell császározni,mert rossz az áramlás,aztán nem akart befordulni,29.héten nyílni kezdtem,9 hetet feküdnöm kellett mozdulatlanul,pisilni mehettem csak ki.Ez mind megviselt.Aztán a szülés nagyon nehéz volt.A lényeg az,hogy itt van és egészséges,egy tündér,soha nem volt semmi probléma vele.Úgy éreztem,hogy nekünk elég egy,ő a mindenünk,imádjuk...

Aztán eltelt 3 és fél év,és akkor belém kapott a vágy egy újabb baba iránt.A nagylány 4 éves múlt szeptemberben,a kicsi lányunk 7 hetes.Ő is egy tündér,imádjuk,nagyon jó így.Problémamentes terhességem volt,és könnyű szülésem:-))

Ha szeretnél babát,akkor lesz,ha nem nem,hidd el eljön mindennek a maga ideje!

Kb. 2,5 éves volt nagyobb, amikor belevágtunk a tesóprojektbe. Hát össze is jött elsőre. De komolyan, mikor jöttek a rosszullétek, közben meg "kezeljek" egy hisztit , aztán a nagy hasammal a játszira minden áldott nap...Na, akkor néhány gynege pillanatomban visszacsináltam volna az egészet . Aztán nagyon könnyű zsülésem volt, nagyon rossz volt az első 3 hónap, sírós baba volt...kelni hozzá, alig éltem, esküszöm az volt a nap fénypontja ha fürödni eljutottam, DE!!

most már 1 éves a kisebb, kezdenek rendeződni a napok, már halványodnak a "rossz" emlékek, és bár tudom lesz nála is hiszti+dackorszak, de valahogy könnyebben ellavírozok kettővel , tapasztaltabb, gyakorlottabb vagyok.

Igen, mi így gondoltuk. Kislányom hasfájós volt és nem találtunk rá ellenszert. 3 hónapig csak sírt. Nekem meg ráadásul szülés utáni depresszióm is lett. Rengeteget sírtam amiatt, hogy ennyire béna vagyok, és nem megy minden tökéletesen. Meg is beszéltük a férjemmel, hogy egy gyerek bőven elég lesz.

Aztán most ott tartunk, hogy a lányom 2 éves kora előtt meg fog születni a tesója. Lehet, hogy vele is megint nehéz lesz az első időszak, de azért már jobban fel vagyunk készülve rá.

Igen, nálunk így volt.A rengeteg éjszakázás, kórházazás öröklött betegség miatt, stb. stb.Aztán egyszer csak azt gondoltam, hogy jöjjön egy második.Mindenki megérdemel egy testvért.Hát nem tudtam hogy fogom bírni, de hála az égnek nagyon jól megy.29 hónap van a kettő között.A kistesó szerencsére egy angyal.Már 10 hónapos:D Egész éjjel alszik (mindig is aludt), nappal egyedül is elvan, szinte soha nem sír.Ezer szerencse, mert nekem még el kell látnom a 87 éves dédit, segítség pedig nincs.A mama most halt meg:( Őt is elláttam egy évig.Figyeld csak meg, egyszer eljön az a pont, amikor vágysz egy második gyerkőc után.

Kellemes Ünnepeket!