Nem bírom megtartani, nem vagyok rá képes se fizikailag se lelkileg se anyagilag de az abortuszt nem mondom el a férjemnek, vajon kiderülhet később, vagy emiatt megutál majd?
Tudom, ne itt kérjek tanácsot meg kicsit patetikus ez a megutál szó de már végső kétségbeesésemben nem tudok hova fordulni. Barátom kevés van, közülük 2 kiakadna ha megtudná hogy abortuszra készülök, 1.el meg annyira nem vagyunk szoros viszonyban. Családunk nincs (rokonok ilyesmi) egy fiú tesóm van vele nem beszélek ilyenekről.
Tehát a lényeg 3 gyerekünk van. 2-t terveztünk, de másodjára ikrek lettek. Örülök hogy végre kicsit nagyobbak, szörnyű időszak volt míg a nagyobb is kicsi volt az ikrek meg egyszerre vagy felváltva sírtak, szopiztak, éjszakáztak, illetve hisztiztek. Most a nagyobb 5 éves az ikrek 3, mennek oviba, én dolgozni. Terhes lettem újra nem tudom igazából hogy hogy. Gyógyszert szedek de iszonyú migrénem volt tőle, abbahagytam aztán gumival védekeztünk, de lehet lyukas volt vagy fogalmam sincs. Visszaszámolni se nagyon tudom mikor történhetett, ciklusom összevissza volt a gyógyszer után.(is).
A férjem biztosan azt mondaná tartsuk meg meg majd segít. De ezt mondta az ikreknél is és alig segít! Nem azért mert rossz ember hanem mert sokat dolgozik és felelősségteljes munkája van, emberek élete múlik rajta, nem éjszakázhat helyettem pl.
Alig várom hogy visszamenjek dolgozni.
Nem bírom az éjszakázást, a küzdést velük, sok a 3 is nemhogy 4. Főleg hogy hajlamos vagyok ikrekre mi van ha ikrek, bele se gondolok.
Nem tudok megfizetni fizetett segítséget.
Elegem van hogy állandóan fillérezünk, beosztunk, osztunk szorzunk. Unom.
Szörnyeteg vagyok biztos, de semmim se kíván egy újabb terhességet, szoptatást stb. De a férjemnek ha elmondom BIZTOS hogy meg akarná tartani nagyon örülne boldogan vállalná megszakad a szívem, nem tudom elmondani neki! Közben meg szeretem őt nagyon, rosszul vagyok hogy így átverni készülök. Bár tudnám valahogy messzebbről nézni a problémámat. Semmit se érzek a baba iránt, nem gondolok rá, nem tervezgetek (mint az eddigieknél) úgy gondolom ez is egy jel, hogy jobb ha nem vállalom.
Nem vagyok abortusz párti, ebben az esetben viszont megértelek :( Tudom, hogy megszakad a szíved, de szerintem is jobb lesz így. Én nem mondanám el neki (le lehet pontozni), mert ez biztosan nagy törést okozna az életében. Ezt hívják kegyes hazugságnak, nem átverés, emiatt ne érezd magad szörnyetegnek!
Most picit megkönnyeztem a dolgot, nagyon sajnállak hogy ez így alakult :((( Mi 4et szeretnénk, ebből 1 van, most próbálkozunk a tesóval, de ebben a helyzetben én sem döntenék másképp.
Nagyon nagy kitartást és lelkierőt kívánok neked! Írj, hogy hogy döntöttél végül!
24/N
válasza:Kegyes hazugság. Na, ez azért több annál. Az a gyerek ugyanúgy az övé is, joga van tudni róla. Ha valaki képes arra, hogy ebből kihagyja azt akit állítólag szeret azt úgy hiszem nem szeretik ténylegesen... :(((((((
Akármilyen fájó is, de leírom: ez a Te önzésed ami süt az írásodból. Amit amúgy megértek, értem az indokaidat, hogy most mélyponton vagy, stb most kezdenél újra "élni" de ez nem lehet ok emberölésre. Mert próbálod magadban elnyomni, nem is gondolsz rá, nem úgym int az előző terhességeknél. Értem én, csak nem mindig leszel ám ilyen mélyponton. Leszel majd jobb helyzetben is, de akárhogy is lesz nem lesz olyan év mikor nem jut majd eszedbe, hogy ha most élne/élnének hány gyertya lenne a tortájukon.
Azt pedig nem tudom elhinni hogy végigéled majd úgy az életed hogy soha meg nem törsz és soha el ne mondanád a férjednek ,hogy mit tettél. Akkor pedig az Isten mentse meg a férjed - JOGOS - haragjától.
Tudom, kemény voltam. Érted!
válasza: válasza:Hát ez a legkevesebb. Mert máskor is vigyázott már rájuk. Valamire nyilván fognám.
Hát biztos önző vagyok. De ha idegbetegen halálosan kimerülve kiakadva és kifáradva nevelem tovább a meglévőket is, az nekik biztos tök jó lesz...:(
Majd tizen huszonéves korukban- amikorra megutálnak mert állandóan ki vagyok készülve ordítok stb. velük -megkérdezik miért, és megmondom hogy hát azért hogy legyen még egy testvérük, biztos megértik majd...hát nem hiszem...
ja és a férjem úgy van vele hogy na ugye hogy aggódtam az ikrek előtt is hogy mi lesz 2 pici babával plusz egy 2 évessel és mégis milyen jól boldogultam....hát igen mert a kényszer nagy úr...de nem lehet a végletekig húzni egy ember teherbírását.
Ő csak azt látja milyen ügyes vagyok hogy így megoldottam és még milyen szépen le is fogytam stb. eszébe se jut hogy a stressz az ideg miatt (is) most már megnyugodott kicsit az életünk, nem kezdem előről :((((
válasza:Az én idegeim ezt nem bírná...
Nekünk a második sikerült nehezen, de nem bánom, hogy így sikerült. A nagy 3,5 éves volt, mikor végre sikerült a kicsi. Oviba járt, én el tudtam járni orvoshoz, védőnőhöz, stb. Kellett egy kis kikapcsolódás az állandó gyereknevelés mellett. A terhesség időszaka pont elég volt, már nagyon várom a kicsit, aki a napokban érkezik. Szeretnénk harmadik babát, de ha a kicsi betölti a 3at, csak utána vagyok hajlandó. Pont azért, hogy legyen pár hónapom fellélegezni és magamra is figyelni egy kicsit.
El sem tudom képzelni, min mentél keresztül, és teljesen megértem, hogy nem akarsz több gyereket.
Viszont a férjednek joga van tudni róla és ha egyszer kiderül évek múlva, a férjed akkorát fog csalódni benned, hogy ez éket ver közétek. Szerintem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!