Nem bírom megtartani, nem vagyok rá képes se fizikailag se lelkileg se anyagilag de az abortuszt nem mondom el a férjemnek, vajon kiderülhet később, vagy emiatt megutál majd?

Kérdező, látom a kérdés az eredeti formában okafogyottá vált, a helyes utat választottad magad, és tájékoztattad a párod erről a rá is tartozó kérdésről.

Innentől ez a ti kettőtök ügye, én mondjuk soha nem beszélném rá a páromat akarata ellenére egy terhesség kihordására és megszülésére (nem is beszélve a továbbiakról), ő tudja, mit, milyen kockázatot és milyen feladatokat képes, tud, akar vállalni. Gyanítom, a férjed sem fog erőszakoskodni, elmondja a saját elképzelését, saját érveit, saját szempontjait, ahogy te a tieidet, és elgondolkodtok, megvitatjátok, közös döntésre juttok.

De mondom, ez a ti kettőtök ügye, ti vállaltok vagy éppen nem vállatok újabb felelősséget, kötelezettséget .... nem az akár URL (netes) akár IRL (személyes) okoskodók.

20. válaszoló

Megmondom őszintén, hogy nem értelek sem téged, sem a hozzád hasonló elvakult abortusz ellenzőket! Olyan könnyen kérdezgetitek, hogy nem lesz lelkiismeret furdalása a kérdezőnek, ha elveteti a babát? És nektek nem lesz, ha a ti "tanácsaitok" miatt megtartja és egy egész család élete (pontosabban 6 ember) megy tönkre miatta? Vagy majd kopogtattok a kérdező ajtaján, ha már nem bírja tovább és ingyen segítetek majd neki, amikor csak szüksége lesz rá? Szerintem a kérdező nem csak magára gondol, hanem a már meglévő gyerekeire is, viszont ti csak az elvakult "elveiteket" veszitek figyelembe, de nem lesztek ott, a mindennapokban! Hogy veszitek egyáltalán a bátorságot, hogy ilyen manipulatív dolgokat írjatok?? Nem szégyellitek magatokat?

Én sem vagyok abortusz párti, viszont soha, de soha nem mondanám azt senkinek, hogy tartsa meg a babát és azt sem, hogy nem. Az ő élete, amit ő fog élni! Ha megtartja a babát, akkor ti, mint aki jól végezte dolgát, elégedetten élitek tovább az életeteket, hogy ti bizony megmentettetek egy életet, de azt már senki sem fogja tudni, hogy igazából milyen következményei is lettek ennek a döntésnek!

"És hogy nézne rád a felnőtt gyereked majd, ha megtudja, lett volna még testvére, de az anyja megvált tőle, ahogy a macskakölyöktől szoktak?"

Ez ugye csak vicc??? Elmondanám neked, hogy az én édesanyámnak is volt abortusza, amit én 18 éves koromban tudtam meg és képzeld el, hogy egyáltalán nem változott meg a véleményem róla, mert ő ettől nem lett rosszabb ember, mert ugyanúgy tisztességgel, szeretetben nevelt fel minket és mindent feláldozott azért, hogy nekünk jó legyen! Ha te egy ilyen miatt elítélnéd a saját édesanyádat, akkor nem irigylem szegényt! Gondolkozzatok már néha!

Kedves Kérdező!

Látom, hogy elmondtad végül a férjednek, szerintem is jól tetted.

Ami a lelkiállapotodat illeti... teljesen megértelek. Két kicsi gyerek anyukája vagyok, sokszor érzem én is idegbetegnek, türelmetlennek magam, nem beszélve arról, hogy évek óta itthon vagyok...Őrjítően nehéz mégis az anyaság. Ikrekkel meg pláne, én is mindig drukkoltam, hogy nehogy ikrek legyenek. Minden elismerésem, hogy így menedzseled a családod.

Leírom az én gondolataimat, amik eszembe jutottak így a helyzeted kapcsán: nem várt gyermeket vársz. Kétségbe vagy esve a fentiek miatt, ezt tetézi a férjed ellentétes álláspontja. Nézzük először a kapcsolatotokat: az, hogy elmondtad, ez mát óriási pozitívum, mert azt jelenti, hogy van bizalmi tőkétek, meg tudjátok beszélni a dolgokat! Viszont a nézőpontotok más: sajnos ezért én úgy látom, hogy ha elveteted, nagy eséllyel rámegy a házasságod, és a gyerekeid jó élete is-amit úgy vettem, azért az anyagi gondok ellenére,mellett meg van, mert szeretetben,figyelemmel nevelitek őket, törődsz velük. Még az is lehet, hogy a férjed kétségbeesésésben közli a gyerekekkel, hogy "anyátok gyilkos",ami messzemenőkig helytelen volna, de ahogy leírtad a lelkiállapotát, elképzelhető... ÉS azzal élni egy gyereknek, hogy volt egy testvére, aki már nem kellett az anyjának...(ezt fogják fel, nem azt a sok gondolatot, amit te az ő érdekükben mind végiggondoltál). Ha valahogy mégsem tudják meg,hogy volt egy abortuszod, valamit sejteni fognak, és ha meg a hátad mögött derül ki, még gázabb a helyzet.

A másik pont, hogy jelenleg is gyereket viselsz a szíved alatt, olyat mint a másik három. Igen, neki nem örülsz, hozzá nem kötődsz. MÉG. De minden terhesség más, és minden gyermek mást ad neked. Ha már megfogant, volt oka. Még ha most- a gyermekeid miatt teljesen jószándékből- nem látod az értelmét. Ő is a tiéd, majd ráébredsz előbb-utóbb, és sajnos azt kell mondanom, hogy akár elveteted, akár nem. Nagyon sokan az abortusz után döbbennek rá, hogy az is egy gyerek volt, pláne azok, akiknek már van gyermekük. Nem manipulálni akarlak evvel sem, hanem megpróbálom az általad kért messzebbre nézést segíteni. Nagyon sokan szenvednek utána, valaki egy életen át, és ezt a meglévő gyermekek is megsínylik. Ehhez képest az, hogy türelmetlen vagy velük, meg kiabálsz semmi. Több anyukát láttam az őrület határáig kínlódni, mert nem vállalták a testvért.

Ha vállalod, igen, fel kell nevelni, és ez anyagi és érzelmi és türelmi és minden stressz. A legnagyobbad azért most már nagy lesz ahhoz, hogy rá lehessen bízni kisebb feladatokat, hogy irányítsa az ikreket, vagy vigyázzon pár percre az apróra. Mivel anya vagyok, tudom, hogy az első hónapok így is rémálom lesz a babaillat mellett. De én így távolról úgy látom, hogy a családod egysége evvel a babával maradhat egyben, nélküle a meglévő szétzüllik, én ettől félek.

Ami a férjedet illeti: ha a megtartás mellett döntesz, én ezt tenném: leülnék vele, és elmondanám, hogy akkor tartom meg, ha most már tényleg a munkahelyen keresett pénzen túl máshogy is beszáll a gyereknevelésbe, ha a bébivel nem tud mit kezdeni, akkor a nagyobbakkal. És az ígéretét írásba kérném, akárba pontokba veheted, hogy melyikkel mit csinál. És nem betartásra mondjuk beírod, hogy akkor lelépsz a barátnőiddel egy hétre, vagy akkor pár hétvégére övék a gyerek stb, és le is lépsz! Mert a pasik néha így kapnak észbe. Tényleg dolgozzon ő is a kölykökkel, ne csak a szája járjon. Lehet, hogy ő is ám olyan, hogy azt hiszi, egy csomót kell dolgoznia, mert az kell a családnak, és nem fogja fel, hogy az idő is fontos, meg hogy takarítson néha. Akár érdemes szülésig valami párterápiát is keresnetek, hiszen írtad, hogy szeretitek egymást.

Az otthonlétet pedig le tudod úgy redukálni, hogy mondjuk egy éves korában visszamész dolgozni, és beadod bölcsibe. Hiszen szerető családba fog beleszületni testvérekkel,nem fog sokkot kapni a kis lelke a bölcsődétől (meg szerintem akkor sem kapna, ha első gyerek lenne, és úgy kellene dolgoznod...)

Remélem, tudtam egy kicsit más nézőpontokat is felhozni neked! És egyáltalán nem tartalak önzőnek, hanem inkább lelkiismeretesnek és a gyermekeiért felelősnek. De azt a tényt nem kerülhetjük meg, hogy most már négy gyereked van. Kívánok neked erőt a döntéshez, bárhogy is döntesz. S segítséget, mert minden esetben szükséged lesz rá.

Nagyon örülök annak, hogy mégis elmondtál mindent a férjednek. Nehéz lenne ekkora titokkal együtt élni, és mindig ott lenne a rizikó, hogy egyszer csak kiderül.

Az abortuszt talán könnyebben feldolgozza, mintha becsapnád.

Elolvastam a 20-as választ, le sem írom a véleményemet, nem lenne szalonképes. Még jó, hogy nem az Ő dolga feloldozást adni.

Viszont abban igaza van, hogy a nagy család nem feltétlenül rossz, és több gyerekkel is önmagad maradhatsz. Nálunk 5-en vannak, és bár be vagyok fogva rendesen, egyáltalán nem panaszkodom. Amire szeretném, mindig tudok időt szakítani. De minden embernél más a határ, és senkinek sincs joga ahhoz, hogy rendelkezzen a Te anyagi, fizikai, lelki adottságaiddal. Valakinél 2, valakinél 3, valakinél 5 gyerek az a pont, ahonnan nem tud, nem mer tovább lépni. És ezt tiszteletben kell tartani mindenkinek. A 20-asnak is, a férjnek is. Mert bár együtt kell meghozni a döntéseket, az tény, hogy a tennivalók java rád hárul, és nyilván nem azért, mert lusta fráter, és nem akar a gyerekekkel törődni.

Érdemes megadnod azt az egy hetet a férjednek. Ha biztos vagy magadban, akkor azért, hogy érezze, adtál neki is esélyt, ha bizonytalan vagy, akkor azért.

Van egy írás, azt hiszem, érdemes lenne elolvasnod. Priviben küldöm a linket.

"a is felhozta ő már kész ténynek veszi, megkérdezte hogy VAGYUNK így ketten hát ordítani tudnék a sírástól.. " - nézd Kérdező, szerintem az ilyen kérdésekre a kétségbeesés helyett tudnál olyan módon válaszolni, ami meg a te szándékod változatlanságát tudatja a férjeddel, mondjuk "hát, sajnos nem úgy néz ki, hogy magától el akarna menni" - vagy valami ilyesmi. (már persze, ha változatlan a szándékod...)

A férjed részéről meg nem valószínű, hogy bármiféle szándékos rosszindulatról lenne szó, valszeg úgy kezeli magában a kérdést (ami a magzatvédők egyik kedvenc hozzáállása), hogy "csak megijedtél először ettől a terhességtől, DE..." - és ha nem így van, akkor neked kell tudatosítani benne, hogy egyelőre változatlanul látod a kérdést.

Megírod majd, hogy mi a helyzet veled?

Bárhogy döntesz nem ítéllek el, de mindkét út nagyon nehéz lesz :(

Úgy gondolom,nem lesz könnyű felnevelni, biztos idegtépő lesz, de gondolj arra, milyen jó lesz majd ha 20-30 év múlva a család karácsonyra összeül, és ott van a 4 gyermeked, meg talán még az unokáid is.

Rengeteg dolgon lehet spórolni, ha fiú lesz, és van már egy fiú gyermeked, a ruháit megtartod, és majd később a 4. gyerek kapja majd meg.

Eltitkolni amúgy sem fogod tudni, ha elveteted iszonyatosan szomorú leszel, és akkor a férjed megtudja!!!!

És ettől lehet hogy majd megharagszik rád!!!!! Talán tönkre is mehet a házasságotok!