Van még olyan anyuka, aki boldog a párjával és babájával, mégis "magányosnak" érzi magát (barátok és nagyszülők hiányoznak, nincsenek)?
Van egy csodás 10hós kislányom, akit apukájával nagy szeretetben és boldogságban nevelünk!
Amikor terhes lettem, úgy gondoltam, ha megszületik a babám majd jönnek a nagyszülők, erősebb lesz a kapcsolatunk, és a barátaim is érdeklődnek majd felőlünk...
DE NEM!
A "barátaim" nem keresnek. ha én írok nekik nagy nehezen válaszolnak, vagy nem is írnak vissza! magától egyik se keres!!!
A szüleim nincsenek jó anyagi helyzetben, de nem nagyon hiszem el, hogy nincs 1500-2000 ft-juk, hogy havonta egyszer meglátogassák az unokájukat! a 10 hónap alatt mindössze egyszer látták....
Anyós mindig dolgozik, sosem ér rá, pedig ő volt aki a leginkább mondogatta, hogy mennyire jó kis kapcsolata lesz az unokájával stb...de még csak fel sem hív, pedig állandóan telefonál...
Párom sokat dolgozik, szinte csak vasárnap van itthon....
Itt ahova költöztünk (egy pici falucska), csak egy anyuka van akivel szoktunk néha találkozni!
Nekem nagyon fáj, hogy le se sz@rják a fejünket, nem érdeklődnek....pedig életem értelmét, boldogságomat világgá kiáltanám de ....:(
Azt hittem legszebb napjaim örömét megoszthatom azokkal akik igazán fontosak...:(
Igen nekem is hasonló imádom a férjemet, nagyon szeretek /szeretnék vele lenni, mert jókat lehet beszélgetni vele amúgy is szellemi meg lelki társak is vagyunk de nagyon keveset van itthon sajnos. Nekünk mondjuk 3 kicsink van.
Én abban bízok ha visszamegyek dolgozni akkor jobb lesz a helyzet, mert ott mégiscsak emberek között leszek.
Több fontos dolog is van az életben az egyik közülük az, hogy ami NEKED fontos egyáltalán nem fontos a másiknak.
Én is a gyerekm születése után jöttem rá, hogy a nagybarátnők elmaradnak, nem hívnak, sőt a LEGJOBB barátnőm soha meg nem nézte volna a fiamat, pedig már 20 hónapos. Még csak fel sem hív.
A másik barátnőm is hébehóba hívogat, de eljönni nem jön, mindeféle szar kifogást talál. Átlátszó. Eleinte rosszul esett. Ma már nem.
Valóban, a gyerekem csak nekem fontos.
Nem monom, hogy lettek új barátnőim, mert hazudnék közel vagyok a 40-hez, nem alakítgatok már új barátságokat, de vannak gyerekesek körülöttem, velük jóban vagyok, nyitok feléjük, és próbálok nem haragudni a LEGJOBB barátaimra.
Most mit vársz: a nagyszülök adják fel a munkahelyüket, hogy a te gyerekedet csodálják? A barátaidnak meg valószinüleg igy is elegük van abból, hogy a gyeredröl áradozol - EZ legfeljebb NEKED érdesek, mindenki másnak za idegeire megy.
Inkább foglald el magadat és ne azon törd a fejedet, hogy ki NEM jön hozzátok.
"kedves" harmadik hozzászóló!!! nem várom hogy adják fel az életüket, hogy az én gyerekem csodálják! nem, nem ezt várom!! csak tudod én emlékszem milyen jóban voltam papámmal, mamámmal, kereszt szüleimmel, mennyire örültem mindig nekik, sok boldogságot hoztak az életembe, és azt hittem az én kislányom is ennyi szeretetet, törődést kap majd a családtagoktól!!! a barátaimnak nem sűrűn regélek kislányomról! legtöbbször amikor írok, érdeklődöm hogy vannak, és ha kérdezik velünk mi van, csak akkor írok!
de úgy gondolom neked még nincs gyereked, vagy ha van is ezeket az érzéseket nem nagyon ismered....:S
Én is sok emberrel szakítottam meg a kapcsolatot, akiknek gyerekük lett, de azért, mert egyszerűen már nem voltak a barátaim. Semmiről nem lehetett velük beszélni a gyereken kívül. Azt ecsetelték nekem, hogy milyen a babájuk széklete, hát nagyon érdekelt :S
Szóval általában azzal történik ez, akinek a gyereken kívül nincs más témája.
Viszont kétlem, hogy nálad ez a helyzet és ez egyébként is barátokra szokott jellemző lenni, nem nagyszülőkre :S Szégyelljék magukat.
Egyébként nem mondtál vagy tettél valamit? Azért hogy ilyen hirtelen eltávolodjon mindenki :S Vagy nem terjedt el valami hazug pletyka?
Sajnálom, amiért ilyen helyzetbe kerültél :( Pedig te jó fej anyukának tűnsz, nem olyan iszonyú gyerekmániásnak, akiről fentebb írtam.
Köszönöm válaszaitokat :) !
Nagyszülőknek nem szóltam be, nem bántottam, csupán bele vannak süllyedve a saját problémáikba, gondjaikba és nem képesek a mókuskerékből kiszabadulni! De szerintem ha van pénz bagóra, akkor legyen pénz unokára is...:( mindig mondták, hogy milyen jó lesz, ha lesz unokájuk, újabb boldogság az életbe, kicsit megfiatalodnak, vigyáznak rá, de semmi!
Hogy a barátaimnak a gyerekemről mesélek, igen ez igaz! de ha 24órából 24et a kislányommal töltök, valószínű mást magamról/magunkról nem tudok mondani! mint ahogy a dolgozó, iskolába járó barátaim is arról mesélnek mi volt a munkahelyen vagy a suliban! de ez így természetes! persze minden más témához is hozzátudok szólni, sőt!!- jó másról is beszélgetni, esetleg míg apa vigyáz a babára, barátnővel kettesben beszélgetni, sétálni...
De a lényeg, hogy ezek a dolgok csak nekem fontosak! :(
Én egy őszinte barátságot, családi kapcsolatot másképp képzelek el! és pont ezzel okozok én magamnak újabb és újabb csalódást! mások az "elvárásaim".. rá kell jöjjek, hogy mindenki el van foglalva magával és nincs ideje másra! én nem ilyen vagyok...
el kell fogadnom végre, hogy ez a helyzet!! :(
még egyszer köszönöm kedvességeteket, megértéseteket!!!
En érzem magam néha magányosnak, pedig férjem van, két kicsi gyerkoc, anyuék kozel laknak, van pár rokon is faluban..Nem az a baj, hogy senki nem keres, hanem ugymond oszintén "kibeszélni" nem tudom magam.Nem panasz, nincs is idom ilyeneken spekulálni, csak néha eszembe jut.
nincs neked a kozelben valaki, aki hasonlo cipoben van? Nem kell elfelejteni a régi barátokat, de érdemes gyerekes anyukákkal ismerkedni, ha nem is mély barátság céljábol, de mondjuk mindennapi csevejre, néha kávézni, megvitatni a babás dolgokat?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!