Anyukák! Milyenek a gyerkőcök nagyszülei? Tényleg mi lennénk nagyon szerencsések?

A férjem és az én szüleim is közel 100 km-re élnek tőlünk, pontosabban mi tőlük, mert mi költöztünk a szülőhelyeinkről.

Amikor csak tehetik, jönnek, vagy mi megyünk. eddig mindannyian dolgoztak, anyukám most lett nyugdíjas.

Egyik hétvégén anyósomékkal, másikon anyuval vagyunk együtt.

A nagyszülők imádják a fiunkat, első unoka (és 4 évig egyetlen)és viszonylag késői. Anyósom ráadásul az a típus, aki, ha nem tevékenykedhet, rosszul érzi magát, így például, ha apósommal együtt tudnak jönni, akkor anyósom szeret rendezkedni nálam egy kicsit, mert a gyerek szereti a mamákat is, de TATA, az az Isten. (Ő van már csak, az én apukám meghalt.) (Én hagyom, legfeljebb utána zsörtölődök a férjemnek egy kicsikét, mert mindent odatesz, ahol/ahogy nála is van, nem ahol nálam, de ez apróság.)

Bármikor számíthatunk minden nagyszülőre, ahogy ők is számíthatnak ránk, mert egy család vagyunk. Ahogy a tesóink is számíthatnak ránk, és mi is rájuk, hiába válasz el 300 km egymástól.

Minden marhaságot megvesznek a gyereknek, most már gyerekeknek, mert még egy aprósággal bővült a családunk a tesóink részéről.

Szóval bármi bajunk is van az anyósokkal, és nekem apósommal, nagyszülőknek tökéletesek, ha valamiért kimarad nekik 1-1 hétvége, már rosszul érzik magukat, mert hiányzik az unoka. Alig várják, hogy nyári szünet legyen, és elmehessen nyaralni a gyerkőc hozzájuk!

És meg kell mondanom, hogy most közel 2 hónapra fevésre/ülésre vagyok kényszerítve (baleset ért, nem állhatok a lábamra még hetekig), és anyósom és anyukám már megszervezte, hogy mindig legyen valaki velünk, hogy a gyereknek se kelljen egész nyáron oviba lenni, meg a férjemet is tehermentesítsék egy kicsit.

Bocsánat, ha terjengős lett egy kicsit, de nekem meg olyan jól esik olvasni, hogy itt a GyK-n nem csak olyanok léteznek, akik szerint, ha a nagyszülő az unokával van, akkor a szülők lepattintják a gyereket, és inkább kisszéket csináltak volna helyette; és ha segít a nagyszülő a felnőtt gyerekeinek vagy a gyerekek segítenek a szülőknek, akkor az valami elkorcsosult odipális -komplexusból fakad!

Nekünk is nagyon nagy mákunknak van a nagyszülőkkel. Bármikor segítenek, ha az utolsó pillanatban jön olyan közbe, ami miatt vigyázni kellene a két és fél éves kisfiamra, mindig megoldják! Imádja is a gyerek őket.

Ilyenkor nyáron 3 hetente ott is alszik valamelyik maminál. Tökéletesen el van velük. Sőt, tavaly már a nagyszülők küldtek el bennünket két napra "nyaralni"! Idén is megyünk, akkor megosztják a vigyázást, mivel jóban vannak és közel laknak egymáshoz.

Anyagilag ott segítenek, ahol tudnak. Apukám, aki üzletember lévén azt sem tudta régen,hogy mi az a DM, most megy és veszi a pelenkát! Már Dm-es pontgyűjtője is van! :) De nekem is rengeteg olyan barátnőm van, akinek alig, vagy semmi segítsége nincs. Na le a kalappal előttük! Komolyan néha azt érzem,hogy nem tudom hogy oldanám meg a dolgokat a nagyszülők nélkül!