Minden kisgyerek életében eljön ez az elviselhetetlen időszak, vagy csak kevesen ilyen "szerencsések"?

Kislányom 3 éves volt decemberben, a viselkedése már kriminális. Alapból érzékeny és anyás volt mindig, dackorszak 20 hónapos kora körül kezdődött. Beszéde és értelme koránál előbb jár, nagyon fantáziadús gyermek. Felnőttekkel közvetlen, gyermekekkel nem. közelmúltig igaz volt rá, hogy kompromisszumkész, megért dolgokat. Szeptemberben kistesója született, már a terhességem alatt is nehezebb volt, látszott, hogy nehezen fogja viselni, ha megszületik a kicsi. Így is lett, a mai napig is ált. elutasítja, szóban kifejezi, hogy nem szereti. Fizikailag nem bántja, de szóban sokszor mondja, hogy nem vigyáz rá, legyen baja, fájjon neki stb, meg hogy ha nagyobb lesz, akkor se fogja szeretni. Én ezeket a megnyilvánulásokat nem tiltom meg neki, max. ogyekszem árnyalnni az ő mondanivalóját, hogy nem szereted, hogy sokat kell vele foglalkozni, elveszi tőled az időt blabla. Ő meg mondja, hogy nem, és őt magát sem szeretem. viszont van, ha jókedve van, hogy puszilgatja, bár ez nagyon ritka, és akkor is mondogatja, bár akkor nevetve hogy nem szeretem, nem szeretem. tény és való, hogy a kicsi sok időt elvesz, mert nem az a magában ellevős típus, ill. eddig nem az volt, most kezdett kúszni, most már nagyságrendekkel jobb, elkaparászgat egyedül elég sokat. a nagy nem akar bevonódni a kiicsi gondozásába sem. szóval ,igényelné a figyelmet, de nem elég neki ami van. a játszótéren is, ha épp alszik a kcisi, játszom vele, és itthon is, amennyit tudok, a háztaertás mellett. segístég nnincs, az apja reggeltől estig dolgozik, sokszro hétvégén is. nagymamát egy hónapban egyszer látjuk 2 napra, 400 km-re lakik. magyarázza-e mindez, hogy lassan már elindulni sem lehet vele sehova, mert pl. játszótéren nem viseli el, hogy rajta kívül mások is vannak, és használják a csúszdát stb-t, egyből elkezd üvöltteni, hisztizni, ha vki előtte van, hogy csúszni akarok! csúszni akarok! elmondom neki, hogy kérje meg aki előtte van hogy csússzon mert ő is szeretne....de nem. mondja is, hogy nem! nincs más a világon, csak én vagyok! meg anyuci! ha hazamegyünk, akkor neki "fáradt a lába", cipeljem, a gyalog jó negyedórára levő játszóról. (volt fellépő, de 2 hete eltörött, és nem lehetett megjavítani, és nem állunk most úgy, hogy újat vegyünk). persze ha maradnánk még a játszón, akkor nem ffáradt. (délelőtt és délután is kinn vagyunk ha az idő engedi). és ami a lényeg, mindent csak nyivákolva tud kérni, ha éhes, ha szomjas, ha folyik az orra, ha akármi, csak nyüszögősen...én soha semmi megnyilvánulását nem tiltottam, ami ún. regresszió, tehát pl. lehet cumija, mint a kicsinek, kap a kicsi gyümölcspüréjéből, felveszem, ha azt játsza hogy kisbaba, egy időre visszakérte a pelenkát, megkapta..... de már ezt nem bírom idegekkel, hogy mindennek az a vge, hogy sírás hisztizés. tudja, hogy megkapja amit kér, akkor minek?? nagyon fogytán a türelmem, főleg, hogy a kcisi javában fogzik, éjjel sem alszom túl sokat. nem vagyok a híve a verésnek, mindig következetes voltam, de most úgy tűnik nem segít mindez. tegnap is ma is úgí jöttünk el a játszóról, hogy üvöltött, nem akart jönni gyalog, de nem érdekelt, és mondtam neki, hogy nem foogk vele menni sehova mert már elegem van a cirkuszaiból....mire hazaért, semmi baja nem volt, sőt jókedvű volt, ami mostanában ritka. most akkor az kell ,hogy ilyen keméneyn bánjak vele?...hogy lehet ezt túlélni? már reggel felkelni sincs kdvem, mert úgy indul, hogy neki nincs kedve fölkelni, nyüsznyüsz és nyasznyasz. ő nem akar semmi és egyáltalán. sok kistesós kisgyerek van mosta a játszónkon, de senki nem mesél ilyeneket, meg nem is látom. rendben hogy megviseli, de ennyire?

voltunk amúgy már gyermekpszichológusnál is, aki azt mondta hogy szte semmi gond nincs vele, és csak az hiányzik, hogy oviba járjon, hogy kicsit leszakadjon rólam. (szept-tól fog menni).

bocs ha hosszú lett.