Ha a kisgyerek megüti magát?

Ugyanígy mint te...

nem könnyű dolog megküzdeni magunkkal..miért nem figyeltünk,de tudjuk hogy egy pillanat műve az egész,és nem tudunk mindíg összpontosítani minden bajt elkerülni..mert ha odafigyelünk máshogy lett volna nem történik meg..

Ugyanígy voltam vagyok vele,még mai napig..pedig kisfiam 4 kislányom 2 éves..a pici minden másnap lestukkol valamit a fejecskéjével vagy mert rohan,vagy elesik vagy nekiesik...sok benne az energia...szerencsére rászoktattam hogy ilyenkor gyorsan megpuszilom neki ami fáj amit beütött,és már rohan is tovább (aztán kék lesz a helye lehet)de a puszi nálunk a gyógyír....nem is mondom ha itt a család vagy bárki mindenkinek végig kell puszilgatnia,aztán rohan tovább...

Nekem már iskolás a fiam, de a mai napig van két kiskori balesete, amelyekre tisztán emlékszem, és görcsbe rándul a gyomrom tőlük. Azzal tudlak biztatni, hogy ezek múló dolgok, anyósom mindig azt mondja, az olyan balesetek, amelyeknek a nyoma elmúlik, kifejezetten jót tesznek, mert felhívják a szülő és/vagy gyerek figyelmét a veszélyekre. Szóval szerintem ne aggódd túl a dolgot, nyilván mindent megteszel, hogy elkerüld ezeket, és igen, rossz érzés, ha mégis beüt valami gond, de lássuk be, ha mondjuk egy gyógyíthatatlan betegsége lenne, az lenne a katasztrófa, nem egy kis duzzanat a szeme alatt!

Ami még fontos szerintem, hogy ne sápitozza az ember túl a dolgokat, ne visítson fel minden elesésnél, mert akkor a gyerek túl fogja játszani azokat.