Anyukák, volt ilyesmiben részetek, hogy egy jó barátság a gyerekneveléssel kapcsolatos nézeteltérések miatt épüljön le?

Én egy barátnőmet veszítettem el, miután lányom megszületett, mert mindent jobban tudott nálam, és szerinte mindent rosszul csináltam.

Egy bajom volt ezzel, hogy neki még nem volt gyereke. Furán éreztem magam, hogy úgy osztja a tanácsokat, hogy semmi tapasztalata nem volt. Még kisgyerek sem volt a közelében.

Akkor rossz volt, nem értettem mit akar (mert nem épp segítő szándékú volt), így hát elváltak útjaink.

Most már nem bánom, mert a múltam emberei, nem véletlenül nincsenek a jelenemben. Talán így van ez jól.

Ha amúgy ilyen miatt leépül egy barátság, akkor nem is volt igazi.

Nálam sajnos volt. Egy régi, iskolából megmaradt barátság ment rá. Én eléggé ősanya típus vagyok, a volt barátnőm nem. Ezt már lehetett érezni a babavárásuk folyamán. Sosem szóltam be neki, vagy osztottam az észt, mert azt bunkóságnak tartom. Látta jól mit csinálok, gondoltam ha akar majd kérdez.

Mindezek ellenére mióta a kisfia megszületett (fél éve) azóta kerül nagyon. :/

Nem volt. Pedig az egyik legjobb barátnőm úgy elkényezteti (apukával karöltve) a lányát, hogy egy katasztrófa.

Nem osztom ki őket, ők sem engem, mert biztos van olyan, ami meg nekik nem tetszik az én nevelésemben.

Néha teszek kedvesen egy célzást, hogy nem kéne annyira elengedni a kisasszonyt, de nem sértődnek meg. Az is igaz, hogy le se bagózzák.

Na, szóval mi nagyon jó barátnők vagyunk immár 16 éve :)